Milano Hotel

Tegnap este kimostam a ruháimat (persze nem mindet, csak amit hordtam :) ). A reggeli ugyanaz volt, mint tegnap, de ma zöld teát ittam hozzá. Nem mondanám, hogy különleges volt: sima zöld tea.
Érdekesen indul ez a nap, arra gondoltam, hogy mostanság kezdődik el, ma vagy holnap, az, hogy szépen elmúlik az első találkozás okozta meglepetés, rácsodálkozás és átveszi helyét a mindennapok megismerése, a beilleszkedés. Úgy gondolom, most jönnek majd az itteni világ árnyoldalai, amit a maga módján ugyanolyan kíváncsian várok, mint az eddigi élményeket. Hozzá kell tennem, már ezekben az első napokban is sokat tapasztaltam, hiszen nem mint turista csöppentem ebbe a világba és a nem is úgy állnak hozzám akikkel az egyetemen találkoztam.
Kíváncsi vagyok a házra, amit mutatni szándékoznak. Legkésőbb holnap házat kell találnom, de legalábbis valamiféle szállást. Izgulok, de nagyon.
Ami a telefont illeti, Daniel viszonylag otthon van a témában, érdekli az ilyesmi. Határozottan állította, hogy Nokia-t, Samsung-ot nem szabad venni, mert itt mindegyik kínai hamisítvány. Szerinte akkor már érdemesebb egy eleve kínai vagy helyi mobilt venni, mert olcsóbb és a hamisítványok semmivel se jobbak náluk. (Visszajött az áram). Ha viszont így van, akkor nem fogok egy csomó pénzt ilyesmire költeni, inkább kikódoltatom 200 Birr-ért (2500 Ft) az öreg Nokiát. Az legalább tuti működik, és nagyon jó a hangminősége, míg egy ilyen akármiféle telefon esetében ez már nem biztos, hogy így van. Azon kívül a napi rendszerességű töltést sem kívánom, mert az ilyen szerkezetek -- éppen a fokozott használat miatt -- éppen akkor szoktak lemerülni, amikor nagyon kellenének. Esetleg később majd veszek egyet, alaposabb körülnézés után. Igazándiból arra lenne jó egy ilyen készülék, hogy könnyebben tudjak e-maileket írni és fogadni, meg térképként használni, netán, ha ez majd lehetséges, Skype-ot vagy Viber-t használni rajta. Ezen kívül néha nem ártana egy szótár program se, de hát azt tudtam, hogy azzal kell elboldogulnom, amit eddig megtanultam.
(Mint Louis Zamperininek a tengeren és a hadifogságban. Tényleg jó könyv, arra gondolok az olvasása közben hogy én meddig jutottam volna a megpróbáltatások elviselésében. Ahhoz képest azok a problémák, amiket nekem kell itt megoldanom nem tűnnek valami súlyosnak. Még csak nem is tűnnek problémának. Sőt, leginkább nyaralásnak tűnnek. – Ajánlom olvasásra mindenkinek: A rettenthetetlen, írta
Az idő továbbra is jó, milyen is lenne. A nagy magasság okozta tüneteket továbbra sem tapasztalok magamon, hacsak azt nem számítjuk ide, hogy fizikálisan kifejezetten jól érzem magamat (egyelőre, legalábbis).
A szálloda egyébként szintén nagyon afrikai. Lent, a hall egészen jó és nagy. Akárhol elfogadható lenne. Leszámítva a nem feltétlenül működő konnektorokat, melyek közül néhány helyén csak a drótok lógnak. A szoba tiszta ugyan, de milyen sajátságos! Az egyik oldala csupa ablak, fémkeretben, persze egyrétegű üveggel. Több nem is nagyon kell a hideg miatt (azért hajnalban lemegy 10 fok köré), de a két réteg a hangszigetelésben is segítene, bár mondjuk annyira nem zavar a kinti zaj. A teraszajtó – ha elég erősen rángatom, nyílik is is ha elég ügyes az ember, egyből be is lehet csukni. Egy kicsit kopott szőnyeg van a szobában meg egy bazi nagy franciaágy. Ez utóbbi matraca annyira ki van készülve, hogy az eredeti takarót és pokrócot inkább rajta hagytam és a magammal hozott hálózsákkal takarózok, mert így nem érzem annyira a rugókat. E nélkül azért zavarna, hogy jóformán közvetlenül a rugókon kellene feküdnöm.

Hideg víz van, de egy menetben csak egy-két percig, aztán várni kell egy kicsit. Ekkor sem folyik igazán, csak az első mintegy fél percben üti meg az elfogadható szintet, utána inkább csak csordogál. Vizes és kólás palackokba töltök ilyenkor vizet, azokat könnyebb használni.

 A wc működik, mert ott nem gond a lassú visszatöltődés, de sajátságos hogy a tartálynak nincsen teteje és közvetlenül a belsejében kell a gombok helyét megnyomni. Ülőke sincs, persze. Meg a zuhany se működik, és nincsenek meg a lefolyók rózsái se a zuhanytálcában (amit majdnem sikerült a fallal párhuzamosan beépíteni), sem a mosdókagylóban, sem a padlóösszefolyóban: nem kell belejteni semmit. 

Az ajtón nem kilincs van, hanem gomb és csak az elején volt zavaró érzés, hogy annyira lötyög, hogy az ember azt várja: menten a kezében marad az egész vagy éppen szétesik. Világítás van, meglepően gyenge fénnyel. A függönyök valamivel nagyobb helyet takarnak mint az ablak fele, de mivel nem nagyon lehet őket odébb húzni, ez végül is mindegy is. És ez nem egy pici motel, hanem egy nagyobb szálloda, éjjel-nappali személyzettel, bárral, konferenciateremmel, étteremmel, több emeleten szobákkal (most is éppen valami konferencia volt itt). Hát, sajátságos, na.

Végül egy kép, amint a szálloda dolgozói a frissen mosott ágyneműt teregetik. Figyeljük meg, milyen rövidek az árnyékok: magasan áll a Nap, meleg is van. A kiteregetett lepedők egy-két óra múlva már szárazak lesznek.