Képek

Mostanság viszonylag sokmindent kell csinálnom, és kevés idő jut az írásra. Amikor meg lenne időm, akkor azt társaságban töltöm, így amikor visszaérek a házba, hiába van még egy kis időm írni, már nem biztos, hogy van hozzá erőm. Hát, ezért maradtam el az írással.

De nem baj, mert így több írnivalóm lesz később! Pénteken, 20-án, lesz egy előadásom a kollégáknak, arra is kell készülnöm, de azután már egy kicsit több időm lesz, és ígérem, behozom a lemaradást. Lesz szó sok mindenről, nem kell félni. Lesz arról szó, hogy hogyan álnek itt az indiaiak, miket ettem-ittam eddig, a közlekedésről, hogyan megy a napi munkám, szóval, a napi kalandokról.

Addig is, amíg lesz időm írni, képekkel pótolom a hiányosságokat. Ezeket a képeket mind itt, Mekellében készítettem. Nincs bennük semmi különös, a hétköznapi élet kiragadott pillanatai. Holnap is jön egy sorozat belőle, aztán majd meglátjuk.

Ezek a képek persze nem az eredetiek, hanem kicsit javítottam a színeken, a kontraszton, miegyében, hogy jobban visszadják azt, amilyennek én láttam azt, amit fényképeztem.

Hezitáltam is sokat, hogy milyenek legyenek. Hagyjam úgy, ahogy volt? Az nem jó, mert se színek nem jönnek át, se a hangulat. nagyon szép lett volna, ha csökkentem a képek színtelítettségét, kicsit élesítek rajtuk, és egy pici túlexponálást adok hozzá. Végül mégis amellett döntöttem, hogy inkább a színeket fogom hangsúlyozni. Nem azért, mert olyan nagyon színes lenne, hanem mert olyan színes a hangulata, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így érthető. Az is lehet, hogy legközelebb szebb, kicsit talán "művészibb" hangulatú képeket teszek fel. De most ez van, ennek kell örülni.

Egy kép a belvárosból, mi több, az óvárosból, bár Mekelle elég fiatal, ami azt illeti.

 Még 200 éves sincsen. Ez a 16. kerület, a District Sixteen. Kockaküves utcák, boltocskák és millió kávézó, bár, étterem van errefelé.

Egy cipőbolt este. Állami bolt, ami azt jelenti, hogy az árak fixek. A minőség kiváló, a bőrcipők anyaga etiópiai marhabőr. Ez egy fejletlen ország, úgyhogy itt a bőr az valóban bőr, műanyagokra nem nagyon van itt pénz )és a hús is hús, nem felvágott). Az árak nem túl magasak, már 500 Birrért is vannak szép cipők, de inkább 900 Birr felett van a többség. 

Dolgozik az etióp munkás. Az egyetemen, abban az épületben, ahol dolgozok, készít furatokat a falba. A furatokba tipli kerül, így csavarozzák majd a falhoz azokat a hírdetőtáblákat, melyekből egy éppen ott kéklik. A baj az egésszel az, hogy a jó munkások előbb odarakták a táblát a leendő helye alá, felmérték a furatok helyét, aztán neki is álltak fúrni. Persze, az összes por a táblákra hullott, amik egyébként textillel bevont szivacs felületáek, hogy rájuk lehessen tűzni a hiredetményeket. Az összes tábla tiszta por lett, de egyiküknek se jutott eszébe arréb rakni. A nap végén persze nem takarították le, ott hagyták, ahol volt, jó az úgy. Hihetetlen, de tényleg. És ez senkit nem zavar itt. 

Figyelmes szemlélő észreveheti, hogy az alsó lyukakból kettő van egymás felett, mert elsőre nem jó helyre fúrtak. Így még porosabbak lehettek a táblák :)

Préselt gyümölcslé egy juice bárban. Ezekben a bárokban néhány féle gyümölcsből választhatunk, melyekből ott helyben, frissen préselik ki a levet. Persze itt nem sárgabarack van, hanem mangó, papaya, avokádó, ananász, banán, ilyesmi. A mangó a kedvencem. Nagyon finom. Lehet olyat is kérni, hogy két vagy három különböző gyümölcs préselményét egymásra rétegezik. Jól néz ki! A fenti képen papaya van alul, középen avokádó, felül meg mangó.

Ez itt fent csak tiszta mangó. Finom és sűrű. Hogy mennyire sűrű, azt mutatja, hogy a kanalat beleszúrtam, és simán úgy maradt, míg fotóztam. Nagyon sűrű. Nem mondanám lének, inkább amolyan pépnek. Laktató is. Ez az adag mintegy 4 deciliter tömény mangó, és 16 Birr az ára -- ez nagyjából 220 forint. 

Egy részlet a Romanat környékéről. Ez a város központi részén levő nagyobb kereszteződés, amolyan tér. Az elől elhaladó etióp fiatalok mögött, a másik oldalon, a fa árnyékában egy ilyen juice bár látható. Ahogy napközben a kávéházba térnek be az emberek egy kávéra, teára, ugyanúgy beülnek a juice bárba is. nagyszerű dolog és nemcsak azért mert olcsó és egészséges, hanem mert finom is.

Mekelle egy részének (ha jól látom, éppen az iszlám negyednek) a látképe. A város túlnyomó többsége (ahogy Tigray államé) is, ortodox keresztény, de van itt sok muszlim is. Békésen élnek egymás mellett. Az etiópok erre a békés együttélésre nagyon büszkék -- és igazuk is van.

Érdemes megfigyelni a háttérben levő hegyodalt is: kopár és záraz, hiszen szemiarid az éghajlat. Egyébként a város olyan 2100 méteren van, azok a helyek meg olyan 2500 méteresek lehetnek. 

Egy park a kevésből. Szép, de sajnos nem túl nagy, bár persze sokkal nagyobb, mint ami itt látszik belőle. A helyiek nem igazán járnak parkokba, meg kirándulni. Olyanfajta mászkálhatnékuk, mint nekünk szokott lenni, nekik szerintem nincsen.

Na, tessék, itt a Romanat, amiről már volt szó.  A forgalom akkora, amekkorának látszik: az autó drága és kevés van belőle. Viszont rengeteg a gyalogos. Ezen a téren is kisboltok vannak, mindkét oldalon, rengeteg. Különösen sok a mobiltelefonos bolt, van belőlük itt vagy 20. Innen nem messze van a piactér, arról is fogok majd képeket felrakni.

Ruhabolt a Romanaton este. Ebben a boltban csak hagyományos helyi ruhák vannak, de az elég nagy választékban. Mindenesetre csinosak.

Figyeljük meg, hogy a próbababák nem feketék. Nem gondolom, hogy ez szándékos, de nem feltűnő. Az etiópok ugyanis változatos népek, sokan közülük nem is nagyon feketék, inkább csak simán barna bőrőek, sőt egészen halványbarnák is vannk. Persze kimondottan világos bőrűek nincsenek.

Egy kormányzati épület a városközpontban. Modern épület. Persze nem csak ez az érdekes, hanem az is, hogy előtte az oszlopon olyan kuszaságban vannak a vezetékek, hogy az ember azt gondolja, itt valami biztos nem jó. Ez is Etiópia: egy képen van a modern igazgatási épület és a kócos vezetékrengeteg.

A mai utolsó kép. Virágzó fa és tiszta kék etiópiai ég. A helyi november.