Képek 2

Hát, ha így megy tovább, képes újság lesz a blogomból, de sebaj, az is érdekes. Szóval, képek megint. Mostanság elég sokat fényképezek itt, mert bőven van mit.

Ezek a férfiak egy Bajaj-t szerelnek éppen (bádzsádzs a kiejtése). A Bajaj inidai gyártányú háromkerekű jármű, taxiként használják. Elöl ül, egyedül, középen a vezető. A szerkezetnek rendes motorkerékpár kormánya van, azon van a gáz, a kuplung, meg a kapcsolók is. 

Ez a kis háromkerekű szerkezet nem nagyobb, mint egy régifajta Fiat 500-as, hátul mégis elfér három felnőtt, viszonylag kényelmesen. Persze, mert a kaszni csak egy vékony acéllemez, egyrétegben. Az ajtók is csak egyszerű, egyrétegű lemezből vannak, némi merevítéssel. Nyilvánvaló, hogy utazósebességgel haladva (40 km/óra körül), bármiféle ütközés a bent ülők súlyos sebesülését okozza. Ugyanakkor ez a szerkezet könnyű, kicsi, keveset fogyaszt, olcsó és nagyon egyszerű. A motorja sem egyéb, mint egy motorkerékpár motor, a hátsó tengely fölé építve. Ha bármiféle meghibásodás akad, azt minimális szerszámkészlettel és szaktudással akárhol javítani lehet, ami itt nagyon fontos dolog. 

Éppen ezt teszik a képen látható emberek is. Ha jól láttam, a porlasztót tisztították éppen. A folt az úton egyszerű benzinfolt, a tisztításhoz használták. A világosabb ruhában guggoló férfi annak a busznak a sofőrje, aminek csak az eleje látszik a képen, meg a fekete lökhárítója. Miután megállt, kiszállt nézni a másik kettőt és beszélgettek egy kicsit.

Házat bérelni errefelé nem olyan egyszerű, mint otthon. Sokkal körülményesebb. Az tulajdonosok  sehol nem hírdetik a házat, így csak közvetítők (ügynökök) és ismerősök révén lehet kiadó házat találni. Az ügynökök nagyon drágák,  havi bérleti díj 10%-át is képesek elkérni egy sikeres ügylet esetén. Sokkal jobb, ha vannak ismerősök, barátok, mert akkor olcsóbban, gyorsabban, célzottabban találhatunk kiadó házat, lakást. Itt éppen egy meglehetősen nagy ház bérleti díjáról alkudoznak. A tulajdonos (vagy a megbízottja?) az az idősebb asszony, aki a ház falának támaszkodik. A szemben álló ember (úgy hívják, hogy Moon) egy helybeli ismerősöm, aki ezt a házat ajánlotta, ő tárgyal másik két barátommal (egy párral) a házról. Végül egyébként nem vették ki.

Etióp -- vélhetően tigrinya nemzetiségű -- kisfiú. Annak a háznak a tetjéről fotóztam, ahol a fenti tárgyalás zajlott. Mint a legtöbb itteni fiatal, nem zárkózik el a fotózás elől, sőt örül neki. Nem lehet vlami jómúdú a családja, mert a legolcsóbb cipőt hordja: egy egyszerű műanyagszandált. Persze focista mezben van, mert itt a foci elképesztően népszerű játék.

Ezt a fiút is a tetőről fényképeztem. Nagyon büszke volt a pólójáa, amire valamelyik híres focista neve van írva. Nyilvánvalóan  a fiú kedvenc csapatában játszik, különben fel nem vette volna. Bizonyára szeretne ő is híres focista lenni -- bár erre sok esélye nincsen --, mert túl sok lehetősége nincs a felemelkedésre. A fénykép után a többi fiúval --köztük a kék pólóssal -- mentek tovább a poros úton.

Táj az Etióp-magasföldön. Ezt látom, ha az irodából átsétálok az egyetemen a legközelebbi kávézóba. Száraz évszak van, és noha még csak az elején járunk, már elszáradt a fű, csak a fák és a pálmák bírják. Mégis van valami zord szépsége ennek a tájnak: a talaj kopár, a hegyek magasak, az ég pedig kék, de tiszta, szép kék. Általában szél is fúj és mindig éppen kellemes a hőmérséklet.

Ők ketten ott beszélgetnek, a kávézóban, teraszon, ahol az előző képet készítettem. Az egyetemen nagyon sok lány van, de hogy mi a nemek aránya, azt nem tudom. Itt, mivel keresztények, a nők nem hordanak a teljes testet takaró ruházatot, sőt, ha éppen a nem a hagyományos ruhájukat hordják, viszonylag lengén, kényelmesen öltöznek. Ilyen szempontból egy kicsit olyan, mint Lengyelország: az öltözködés konzervatív, de nincs merev szabályokkal kötve.

A kávézó másik terasza (a másik oldalon is van egy). Érdekes, hogy mindenki a tető alatt ül, az árnyékban. Én azt hittem, hogy őket nem zavarja annyira a napsütés, nem foglalkoznak vele, hiszen nem nagyon árt nekik. A valóságban azonban az a helyzet, hogy ha nem feltétlenül muszáj, nem ülnek a napra, és igenis tudja őket zavarni a napsütés. Külön érdekes, hogy sok embernek van különféle bőrproblémája.

Ez itt egy pékség és kenyérbolt. A képet reggel készítettem, miután megvettem a reggeli szamboszámat. Hogy az mi, arról majd legközelebb teszek fel fotót. Látszik a választék: szambosza, elől, a pultban, az üveg mögött a tálcán. Van ezen kívül a pult mögötti polcon egy láda, abban kenyér van. Ez a kenyér leginkább a mi zsemlénkkel egyező méretű termék és nagyon finom: a pékáruk itt általában igen jók. Az eladó egy fiatal nő, aki mindig ilyesmi kendőben van: ő bizonyára muszlim, ami itt senkit sem érdekel, mert nincsenek vallási kérdések és ellentőtek: mindenkinek a saját dolga, hogy milyen vallású.  Hát, nem olyan, mint mondjuk az Aranycipó Pécsen, az már biztos.

Ez a kislány is ott vásárolt, ahol én, csak ő kenyeret vett. Lehet vagy hét-nyolc éves, bár az itteniek életkorát (gyerekét is, felnőttét is) nehezen tudom megbecsülni. Általában kisebbek, mint mi és a gyerekek is kisebbek: simán négy-öt évesnek néztem a múltkor egy hatéves kisfiút. Kislány szép, helyi frizuráz visel, ez itt nagyon általános, és színes ruhája van -- mint a lányoknak mindenütt a világon.

Egy kisbolt választéka. Mondjuk, itt cak kisboltok vannak, ABC, pálne Tesco az nincsen. A legnagyobb bolt, a szupermarket itt kábé akkora, mint egy falusi ABC és egy van belőle. Viszont a kisboltok közül némelyikben a szokásosnál is több féle áru van. Ezen a képen látszik, hogy a száraztészták zsákban várják a vevőt (bár van nálunk ismert, előrecsomagolt is), akárcsak a vörös lencse, a rizs és a többiek. Élőben nagyon jól néz ki, szép színes az boltban  asok termék.

Nem biztos, hogy mindenki észrevette az előző képen jobb oldalt, a polcon, a leghátsó zsákot. Nos, itt van róla egy kép. Ez bizony egy zsák kávé. A kávé őshazája, géncentruma, éppen itt van, Etiópiában, a magasföldön. természetes, hogy nyers kávét lehet kapni, amit aztán ki-ki a maga ízlése szerint pörköl és főz. Meg persze így sokkal olcsóbb is. Persze a minősége kiváló, de tényleg. Jó lenne küldeni belőle haza, szerintem nagyszerű ajándék lenne. 

A mai utolsó kép: A boltos és kisfia. Itt készült az előző két fotó. Ha megkéri az ember a helyieket, általában nem zárkóznak el a fotó elől, sőt örülnek neki. Kivétel persze van, de nem az a általános. Azt, hogy ők hogyan élhetnek, még nem tudom, de nagyon rossz nem lehet nekik. A nő nyilvánvalóan kevesebbet keres, mint egy németországi mérnök, de itt más a mérce: megél és ez a fő: akkor már nagy baj nem lehet.