Házkeresés -- második rész

Ami a belteret illeti, a házakban általános a járólapok, illetve a simított, műkő-cement használata is. Nagyon érdekes, mert nálunk ez a 70-es évekkel ki is veszett, itt viszont menőnek látszik. Igaz, a port miatt célszerűbb is, meg aztán itt nem jellemző a porszívó használata: inkább sepregetnek és felmosnak. Az azonban el kell ismerni, hogy a sepregetés és felmosás után a ház tisztább, mintha szőnyeg lenne és azt porszívóznák, szóval azért nem hülyék ám az itteniek, csak mások. Továbbá a hideg hiánya miatt nem is feltétlenül kell a szőnyeg. És persze, kályha sincsen.

Az a bizonyos  műkő burkolat -- mint Magyarországon  a 70-es években

Egy kellemes beltér -- a nappali

Ez utóbbit gyorsan megszokja az ember, de akkor is: nem tudom, kedves olvasó, te hány olyan házban jártál, ahol nincs semmiféle fűtőberendezés, de még csak a helye, vagy a kiépítése sem. Mindenesetre van valami furcsa érzésem ezekben a házakban, egy határozatlan hiányérzet. Értem én, hogy nem kell ide kályha, de attól még keresi a szemem. Olyan ez, mint az egyrétegű üveg az ablakban (ami simán vaskeretes is lehet). Itt nem kell a hőszigetelés, hát nincs, de ez engem először meghökkentett, mert ilyen megoldások nálunk legfeljebb a házi műhelyben a vagy a tyúkólban fordulnak elő. De persze aztán rájövök, hogy hohó, hát én most Afrikában vagyok és itt ez teljesen jó megoldás!

Egy másik, kissé puritánabb nappali

A megtekintett házak elrendezésére jellemző, hogy lent egy nagyobb, egybefüggő szoba van, a mérete alapján nyugodtan hívhatjuk szalonnak. Előszoba (szélfogó) általában nincsen, az ember rögtön a legnagyobb helyiségbe lép. Persze, itt nincsen hideg idő, csizma, sál, sapka, kabát, minek kellene hát az előszoba (a napi viselet legfeljebb egy pulóverrel egészül ki)? Esetleg annyi különbség ehet, hogy egy kisebb folyosó-szerű részből nyílik és erről a folyosóról nyílik egy wc, meg egy kézmosó. De olyan is van, hogy a kézmosó ennek a folyosócskának a végén van. Ez fontos, mert itt az étkezéshez (erről még lesz szó később!) nem feltétlenül használnak eszközöket, sőt leginkább nem használnak evőeszközöket. Általában inzserával vagy kenyérrel eszik az ételt, tunkolva, vagy inzserába fogva, ehhez pedig kell a tiszta kéz: ezért kell a kézmosó.

Fürdőszoba-- semmi különös, csak azért tettem ide, hogy lássék: itt is van ilyesmi

Lent van a konyha is, mindig külön, a nappaliból nyílva. Itt nem szokás a nálunk divatos (és általam nagyon kedvelt) amerikai konyha, ahol a nappali és a konyha ugyanaz a helyiség. Itt a konyha az konyha. Viszont nemritkán elég nagy, akkora, hogy ha máshogy lenne berendezve, akár amerikai konyha is lehetne belőle. Munkapult, szekrények, mosogató, tűzhely. A tűzhelyet kivéve elég hasonló a magyarországihoz. A tűzhely azonban általában öreg, vagy legalábbis hagyományos, egyszerű, de üzembiztos szerkezet. Sok helyen van gázos is és elektromos is, netán a kettő kombinációja (mondjuk 4 gázégő a két szélen, középen meg két főzőlap). Nyilván, az a meggondolás érvényesül ilyenkor, hogy ha áram nincs, akkor majd a gáz működik, vagy fordítva. A gáz minden esetben palackos gáz, vezetékes gáz nincsen. Ja, és persze sütő is van. De olyanfélét, mint Magyarországon, hogy a tűzhely valami modern, infra-, vagy indukciós vagy más efféle rendszerű lenne, még a drágább házakban sem láttam. Sok házban lent is van egy külön kisebb szoba, zuhanyzóval, mosdóval wc-vel.

Két konyha -- láthatóan elég nagyok és tényleg kizárólag konyha,
nem pedig konyha és nappali egyben

Az emeletre lépcső vezet – persze, mi más? – de egyes esetekben ezt már-már lépcsőzetnek is hívhatjuk a pompája alapján. Persze általában csak egyszerű lépcső. Fent szobák vannak, mondjuk három, meg fürdőszoba-wc. És erkély. Az mindig van, de nem ritka a tetőterasz sem. Pazar dolog, de mivel a Nap magasan jár, árnyék nélkül nem olyan jó sokáig ott lenni. Különben is csak a kilátás miatt lehet érdekes, de az meg nem mindenhol van. A sok napsütés miatt jellemző, hogy a nagyobb ablakfelületek tükrözős üvegből vannak, ha pedig az nincs, akkor kötelező elem a vékony sötétítő függöny. Tényleg vékony, de itt fény az van elég.

Szóval, a házkeresés is egy kulturális sokk. Némelyik ház például koszos. Semmi gond, mondják, ha kiveszem, szépen ki lesz takarítva, minden ki lesz mosva! Oké, értem én, de miért kell hagyni, hogy elkoszolódjon? Így már eleve elmegy a kedvem az egésztől. De olyan is volt, hogy a szaga nem tetszett: nem erősen, de azért érezhetően büdös volt. Miért?

Aztán ott van a környezet kérdése is. Elsőre ezen is eléggé megdöbben az ember, de aztán ezt is elfogadja. A városban a környezet európai szemmel bizony elhanyagolt. Több-kevesebb szemét mindenhol van, ahol meg éppen nincsen, ott biztosak lehetünk benne, hogy tíz méterrel odébb már van. Nem feltétlenül sok, nem arról van szó, hogy térdig gázol benne az ember, inkább csak bántja a szemet: leginkább eldobált papírfecnik, mobiltelefon-feltöltőkártyák ezek, de műanyag zacskó, műanyag fólia darab is van közte. Egyes esetekben azonban olyan dolgokkal találkozhat az ember, ami azért Magyarországon nem szokásos. Így például láttam már viszonylag alaposan lepucolt, nem régi marhacsontvázat az út mellett (nem eldobált marhacsontokról beszélek, hanem csontvázról), a minap pedig az út mellett, ahol nap, mint nap járok, az árokban, a járdától 2-3 méternyire egy régebb óta döglött kecskét láttam – ott is fog elrohadni, ez tuti, de mondjuk már nem sok van belőle. Ha már a tetemek: egyszer egy kosfejet találtam a járda mellett, rendesen, szarvakkal. Az hogy kerülhetett oda? Na, most erre jöhetnek az európaiak részéről a „na, ugye, megmondtam: Afrika… nem való az fehérembernek!” -féle megállapítások. De ne olyan hirtelen! Pécsen – Európa Kulturális Fővárosa 2010 – a házunktól nem messze, az utcában telekkel bíró pécsiek (tehát nem az ott lakók, hanem a városban lakó telek tulajdonosok!) simán létrehoztak annak a telkén, aki a legritkábban jár ki (!), egy illegális szeméttelepet: kidobott monitor, csempe, törmelék, műanyagszék, csomagolóanyag, maradék permetezőszer, döglött kutya, régi fiók, ágymatrac: minden van ott. Köbméterszám, évtizede halmozódva. A tisztességes polgárnak kinéző pécsi asszony, amikor nyáron lesétál a buszhoz, előbb még kidobja a szemetet. Igen, oda, az út mellé, az erdőszélen. Pécsen. Nem Etiópiában. És az utcának még csak a környékén sincsenek cigányok.

De visszatérve a tárgyhoz: itt a környezet állapota másodlagos szempont. Nem tudom, mi ennek az oka. Tényleg nem tudom. Számukra ez valamiért nem olyan lényeges, mint nekünk és kész. Ha ismerném az okát se tudnám megváltoztatni a hozzáállásukat és ha tudnám se akarnám. Nem csak arról van szó, hogy szemét van. Ha az építkezéshez hoznak egy teherautónyi zúzott követ, azt az út mellé borítják ugyan, de hogy egy része, mondjuk, az útra folyt, az már senkit se érdekel. Hogy baj-e ez? Nem tudom. Otthonról nézve azt mondanám, hogy igen. Innen nézve meg azt mondom, hogy ők ilyenek, én meg nem. De azt meg kell mondanom, hogy ez az egyik azok közül, ami itt nagyon zavar.

Legközelebb ezzel fogom folytatni.