2015. november 15., vasárnap

Az utcákról

Azt ígértem, hogy a városi környezettel fogom folytatni a blogot. Azt hiszem, hogy ez elég könnyelmű ígéret volt, mert ehhez még keveset láttam és keveset tudok. Három hét ittlét után a legtöbb, amiről írhatok, az az, hogy Mekelle általam bejárt részén miket tapasztaltam.
Nehéz szavakba önteni a tapasztaltakat. Nem azért, mert olyan borzasztó, hogy arra nem találok szavakat, hanem mert nem tudom jól megfogalmazni, amit látok, a fényképeim meg adják vissza a hangulatot, mert nem tudok jól fotózni. Az is igaz persze, hogy én legalább itt vagyok, és elmondhatom ahogy tudom, hogy miket láttam és mutathatok a helyről több-kevésbé elfogadható fényképeket.
Na, most akkor térjünk már a tárgyra: szemetes, vagy nem? Koszos, vagy nem?
Hát, van szemét. Nem mindenütt és nem is bokáig, de van. De ennek az oka nem az, hogy az etiópok oly döbbenetesen igénytelenek lennének, mert nem azok: Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos dolgoknak még nem alakult ki a kultúrája.



Aki emlékszik a nyolcvanas évek Magyarországára, az emlékezhet arra is, hogy az emberek úton-útfélen dohányoztak és a csikket mindenki lazán eldobta, ahol éppen volt. A forgalmasabb helyeken rendesen a csikkeken lehetett járni, különösen ha az eső összemosta őket valahova. A parkokban a bokrok aljában egyáltalán nem volt ritka a műanyagfólia, a csomagolóanyag, papírfecni: odafújta a szél és megakadt. Aztán, ott is maradt sokáig.
Azt hiszem, itt is erről van szó. Az utcai szemetes (kuka) meglehetősen ritka, legalábbis mondjuk Pécshez hasonlítva. Az egyetemen is úgy kell keresni a kukákat és nem biztos, hogy talál is ilyet az ember pár percnyi gyaloglás alatt. Ahol viszont van szemetes, használják. Ahol meg nincs, ott persze nem használják, de azért direkt, szándékosan nem szemetelnek. A belvárosban sétálva egyáltalán nem tűnt fel a szemét, annyira nem jellemző, ami van, az is csak a nap végére halmozódik fel. Kijjebb, a belvárosból kivezető utak mentén, ahol sok a kisbolt, de már nem nagyon vannak kukák, ott több van, de ott is inkább csak ott, ahol nagy a forgalom, vagy árok van, magas a fű és megakasztja benne a szél a szemetet. Egyébként reggel jönnek az utcaseprők és utcát sepernek. Rendesen, seprűvel, kézzel.






Ez a kétkezi munka egyébként is jellemző. Csak a legfontosabb utak vannak aszfaltozva, a többi kockakő burkolatot kapott. Rendes, kézzel faragott kőkockák ezek. Roppant dekoratív, kissé egyenetlen felszín, és mivel hó nincs, eső csak két és fél hónapig, meg az autó is kevés, teljesen megfelel a célnak. Nem tudom, miért éppen kockakő, de az az elképzelésem, hogy azért, mert az aszfaltozás drága gépeket és háttéripart igényel, a kockakőkészítés és lerakás meg csak kézi munkát, amiből itt van bőven és olcsón.




Gondolom, idővel kukából is több lesz, de most még csak itt tartanak: az utcák mindegyike sincs még burkolva.
Na, szóval, az utcatakarítással párhuzamosan, reggelente a boltosok az üzletük előtt szépen letakarítják a járdát: alaposan felsepernek, aztán felmossák vagy vízzel öntözik és úgy mossák le a szemetet, a port, akkor is ha aszfalt és akkor is, ha másvalami. Ezután igen sok helyen szépen felszórják az egészet valamiféle nagyon hosszú szárú fűfélével. Jól néz ki, de persze fogalmam se volt, hogy ez mire jó. Aztán elmondták, hogy ez egyfajta üdvözlés, tiszteletadás a vendégnek, legalábbis valami efféle hagyomány továbbélése. Érdekes látvány, ahogy kora reggel megjelennek emberek, a hátukon vagy a fejükön hozva, jó ölnyi, átkötözött, szép, zöld, hosszú szárú füvet és viszik a boltok elé. Mondanom sem kell, hogy ez nem a leggazdagabbak munkája.



Szóval reggel – a belvárosban is, és ott is ahol lakok – szép tisztaság van, kivéve az árkokat, lyukakat, építési telkeket és ahol elég magas a fű. Alapvetően olyan, hogy első ránézésre teljesen elfogadható az egész. Aztán persze – lényegesen lassabb tempóban – az árkokat is takarítják időnként és a szemét ennek következtében nem halmozódik akármeddig. Két vagy három napja például örömmel vettem észre, hogy a döglött kecskét is elvitték, csak kis szőrcsomók maradtak utána.

Ott persze, ahol nincs burkolva az út, más a helyzet: hiába nincs esetleg szemét, por, az bizony van annyi, hogy a fele is sok lenne. De ezek az utcák leginkább vagy a város peremén vannak, jellemzően a szegények lakta környéken, állatvásár környékén, fatelepnél, vagy a vadiúj részeken, ahol még nem burkolták az utat, de fogják.




Ugyancsak jellemző – legalábbis ott, ahol én lakok –, hogy az utcák mentén fákat ültettek, ültetnek. Ez nagyon jó, csak mivel ezek a részek még újak, a fák is kicsik. Zömmel persze különféle pálmákat kell elképzelni, olyanokat, mint otthon a szobanövények (pl. legyezőpálma), de itt, ugyebár, kint is megélnek és fává nőnek. De például selyemakácból is sokat látni.

Szóval nem kell azt hinni, hogy itt olyan rossz, mert nem rossz. Én se éreztem rosszul magam a nyolcvanas években, gyerekként a faluban, sőt, emlékszem, igen szépnek és jónak találtam, de egy akkori nyugatnémet szemével az a falu nem volt más, mint egy szánalmas porfészek valahol a világvégén. Pedig, tényleg jó hely volt, csak nagyon más, mint az akkori Nyugat-Németország.




Aztán persze az is igaz, hogy sok helyen egyszerűen csak elhanyagoltnak tűnik a terület, és itt nem az építési területekre gondolok, ami egészen döbbenetes mennyiségben van (Pécsen ennyi építkezés utoljára a hatvanas években lehetett), hanem úgy általában a közterületekre. Köves, poros az út széle, vagy a járda melletti sáv, a fű csenevész foltokban, elszáradva, sárgán borítja a talajt, vagy éppen bólogat a szélben és 60-80 centi magas is lehet. Aztán persze rájövök, hogy ez nem elhanyagoltság. Itt az éghajlat szemiarid, a csapadék kevés, az is egyszerre esik le, nyáron, máskor csak elvétve. Persze, hogy elszárad a fű, és kikopik, csak kő marad utána. Ahol meg meghagyják, azt bizony éppen, hogy jól teszik, mert ez magas szárú, száraz fűtakaró is védi a talajt: az a kis nedvesség nem párolog el, a szél nem erodálja, az esetleges felhőszakadás nem mossa le. Lám, ezt is jól csinálják a helybeliek, csak az európai szem számára szokatlan. Szokatlan a táj is. A száraz időszakban dominál a sárga és a barna, zöld csak foltokban van. Szép a maga módján, tényleg szép: afféle vad szépség.

De azért a zöld, az bizony hiányzik.  





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése