Képek 3

A hétvégém alatt végül is nem jutottam el addig, hogy írjak, vagy bármiféle bejegyzést tegyek. Időm lett volna rá, de erőm nem nagyon. Internet kapcsolatom egyelőre csak itt, az egyetemen van, ahol lakok ott nincs. Persze, vehetnék mobilinternet hozzáférést, de azt majd csak akkor, ha már a többi, ennél fontosabb dologgal is végeztem. Addig, ha interneten akrok valamit elintézni, be kell jönnöm az egyetemre. Ez egyébként éjjel-nappl nyitva van, akármikor bejöhetek. Érdekes, hogy ezt Etiópiában meg lehet oldani, Pécsen meg nem (ahogy az is érdekes, hogy itt magasabb a fizetésem, mint Magyarországon, de az árakról és a pénzügyekről majd később akarok csak írni, ha egyáltalán).

Szóval, ha a akarok valamit, akkor ahhoz előbb be kell jönnöm ide, az egyetemre, ami nem olyan egyszerű, mert a helyi közlekedés igen sajátságos. Hétköznapokon reggel és este jár az egyetemi busz, mint arról már volt szó, de hétvégén nem. Ilyenkor várok egy taxit (Toyota mikrobusz), azzal bemegyeka belvárosba, aztán várok egy másik minibuszt és azzal az egyetemre. Egy-egy fuvar az út hosszától függően jellemzően 1,5--2,5 Birr között van (vagyis, olyan 20--40 Ft) Ez ugyan nagyon nem sok, de a buszok általában tömve vannak, amit nem szeretek, de mondjuk elviselek. További lehetőség a séta. Ez azonban sok időt vesz igénybe, minimum egy óra míg begyelogolok, közben pedig elég rendes emelkedők vannak. Ezt még mind el is lehetne fogadni, de vagy a rövidebb úton megyek (ez az egy órás), ami nagyon poros, mert még nincs burkolva, vagy a hosszabbon, ami ugyan burkolt, de másfél óra. A rövidebb út poros szakasza nem azt jelenti, hogy kicsit poros, hanem azt, hogy néhol 4-5 centi mély finom por van, amit az időnként elhúzó teherautók és buszok szép nagy felhővé kavarnak. Ez nem túl jó. A hosszabb út problémája, hogy előbb le kell menni a völgybe, jó sokat, aztán onnan fel megint csak jó sokat. Mintegy 2 kilométer folyamatos emelkedőről van szó, olyan 100 méteres szintkülönbséggel. Na, hát ezért jobb taxit használni. Néha-néha ugyan jó a gyaloglás, de itt mindennap egyelőre ezt nem jó csinálni.

A helyiek is így csinálják: ha van egyetemi/üzemi busz, akkor azzal mennek, ha nincs, taxival, ami ugyebár a helyi tömegközlekedést jelenti. Vagy gyalog. Ezt is sokan választják, mert ez a legolcsóbb, de olyan is van, hogy felfelé, ha éppen nincs rajta teher, szamárháton megy az, akinek van szamra.

Ennek az embernek -- de legalábbis a családnak -- van szamara, használja is: éppen valamit szállít vele. Ő is a városban lakik, és persze a szamara is. Nálunk ez már kiveszett, de mondjuk még az ötvenes években is sok ló volt a nagyobb városokban is, mert kellettek a vontatáshoz. Itt ez a mai napig élő hagyomány. A lovak és a szamarak a napi közlekedés részét képezik, persze már csak a teherfuvarozásban.

Ez a csacsi alighanem a gazdáját várja, addig is legelészik. Jól látható, hogy miért jó a szamár: egészen kevéssel is beéri, itt éppen a kockakövek közül kibújó növényzetet legelészi. A hátán a puttonyban két üres vizeshordó van, egy-egy mindegyik oldalon. Sietni nem kell velük, így a szamárfuvarozás erre teljesen jó.

Akinek jobban megy, az már lovaskocsival jár. Jól látszik, hogy a lovaskocsi itt mit is jelent. Négy kerék, általában úgy, hogy egy autó bontott hátsóhídja (tengelye) van beszerelbe kompletten, differenciálművel együtt. Erre van hegesztve az acélváz, amire a deszkázat kerül. Ennyi. A kocsi egy sima plató. Se ülés, se oldalfal, semmi egyéb. Mondjuk egyszerű és olcsó, az igaz és olyat is rá lehet rakni, ami nagyobb mint a plató. Hogy el ne guruljon vagy csússzon, amit ráraktak, általában hevederekkel rögzítik. Persze lassú ez is, de olcsóbb mint a teherautó és ahol nem kell a sietség ott ez is nagyon jó. ami a közlekedést illeti, érdemes megfigyelni a táblát: lovaskocsival behajtani tilos. Látható, hogy ez a kocsi hajtóját semennyire se érdekli, de senki mást sem. Jóformán minden közlekedési szabályt igen rugalmasan értelmeznek, esetenként döntve annak betartásáról vagy figyelmen kívül hagyásáról. Egy olyat láttam, amit az összes jármű betart: a piros lámpánál mindenki megáll és csak a zöldnél indul tovább. 

Nem volt célom közlekedési tárgyú képekkel megtölteni a posztot, de úgy látszik, ma ezekből is lett egy csokorra való. Itt egy szippantós autó látható munka közben. A szippantós része nem is annyira érdekes, de maga a kocsi! Valami tényleg elég öreg Merceds-Benz teherautó, minimum 40 éves lehet. Ütött-kopott, horpadt, a lökhárító is csálé és a lámpa is, de megy! Viszont az is látszik, hogy már tól van az élete delén a motor is: az a füst a kocsi mellett bizony ebből a teherautóból származik. Amikor pörgették a motort (a szippantás miatt), akkor gyorsan füstbe borította a tájat. Aki tudja, hogy ezt a teharutót nagyjából mikor gyártották, igazán megírhatná egy kommentben, mert kíváncsi vagyok rá.

És akinek se szamara, se lova, pláne kocsija nincsen? Az bizony kézzel húzott kocsival szállít. Ez is munka, meg lehet belőle élni, de hogy mennyit kereshetnek, azt nem tudom. Az átlag etióp egyébként is keveset keres, nem könnyű itt az élet. Na, szóval, ezeket a kézikocsikat sokfelé látni, mintha csak valami szabványos termék lenne, nem pedig egyedileg előállítottak, Valószínűleg így is van, bizonyára lehet ilyet kapni valahol. Egy, esetleg két ember tolja, néha alaposan meg van terhelve. Nehéz munka lehet, amikor van benne vagy 15 vizeskanna, mindegyikben 20 liter víz és azt kell lejtőn felfelé tolni. 

Ez a ló éppen nem szállít semmit, csak vár. A képet reggel készítettem, 7 óra körül. A ló mellett a kocsi rúdja látszik, alighanem még csak most indul számár a munkanap. A ló már kint van, a kocsit is kitolták mellé, nemsokára befogják és indulhat az első fuvar. Ez az utca már burkolva van, így nincs por, ez jó. Látszik az is, hogy ilyenkor, november végén itt éppen úgy tavaszi idő van, mint egész évben: a pálmák zöldek, a fák sem hullajtották el  a leveleiket, ahol öntöznek, aot a fű is szép és persze gyönyörű, színes virágok nyílnak, néha kisház méterű bokrokon, mint itt a képen is.  Ezek a szép, vörös virágok nem rózsák, de hogy mik, azt nem tudom.

Azok a bizonyos vizeskannák. Általában ilyenekben szállítják a vizet. Nem az ivóvizet, hanem az egyéb, használati vizet. A vezetékes víz nem ritkaság ugyan, de nem mindenütt van és természetesen sehol sem iható (illetve, persze, iható, de nem érdemes meginni:) ). Meg aztán, ha van is, nem biztos, hogy mindig van., mi több, biztos, hogy nem mindig van. Ezért aztán célszerű tárolni belőle, kannában vagy hordóban. A vízcsap körül az a sok minden, az bizony szemét. Ezt a dolgot nem értem, tényleg senkit nem zavar?

Ezen a képen semmi nagyon különös nincsen, de jól kapcsolódik az előző képhez. Itt a kép előteráben egy szép pillepalack látszik a földön. Ezt a háttérben látható fehér köpenyes pincér rúgta oda, egy elég erős rúgással, hiszen jó messzire szált. Nem felvette, nem a szemetesebe tette, nem odébb tette egy kicsit, hanem, mivel útban volt, odébbrúgta -- ezen rajtam kívül senki nem talált semmi kivetnivalót. Természetesen később sem ment érte, sőt sose fog érte menni és senki sem  fogja azt a palackot onnan elvinni, ahcsak nem muszáj.

Egy modern épület a város központjában. Van ám ilyen több is, mert Mekelle hihetetlen tempóban fejlődik. Itt az épületek nagyon jelentős része fiatalabb tíz évesnél és semmi sem utal arra, hogy lassulna a növekedés. Ezen kívül mindenütt kis boltocskák vannak, meg kávézök és különféle vállalkozások, mert az ilyenek létesítését nagyban bátorítja a kormányzat -- persze, arra figyelve, hogy helyi lakosok vállakozási legyenek. Külföldinek céget alapítani itt nehéz, és csak nagyberuházás jöhet szóba. Ebben az épületben, az első emeleten fogja nyitni kávézó-éttermét egy házaspár, a barátaim: Miheret amhara nő, Louis pedig francia féfi. Ők itt élnek Mekellében az egyéves kislányukkal, Makida-val.  Egy hónapja költöztek a városba és itt is szeretnének letelepedni. Persze, azért a párizsi lakásukat nem adják el :) Úgy látják, hogy  vállalkozásukból rendesen meg is fognak élni itt. Mint a helyiek zöme, ők is nagyon bizakodóak a jövőt illetően.

Mai utolsó képem egy sorozat, szerintem vicces. Egy épület ablakából fotóztam, ezért az utómunkálatok ellenére is egy kicsit rosszak a színei és foltos is, de ez most mindegy. Egy birkát vettem észre, amint az utcán mászkál. Ebben még nincs is semmi különös (itt), mert mégis mit csináljon? Repüljön? Aztán, ahogy ment-mendegélt, észrevette a kisboltot, pontosabban, az előtte levő zöldséges ládákat. Ez persze érdekes volt, így odament és szépen végigszaglászta őket, az egyikbe kicsit ele is túrt. Végül, úgy látszik, semmi valóban érdekesre nem akadt, mert pár perc múlva magától odébb állt.