Ház keresés -- első rész

Meglepően sok letöltést regisztált a Google a blogommal kapcsolatban. Jó, nem annyit, mint mondjuk a youtube, de azért többet, mint gondoltam volna. Ez persze bizonyos fokú kötelezettséget is ró rám: kénytelen vagyok újabb és újabb bejegyzéseket írni, ha már ennyien kíváncsiak rá, hogy milyen itt.

Persze erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mert egyrészt én csak azt tudom, hogy nekem milyen, másrészt meg még mindig csak három hét telt el az ideérkezésem óta, ami nem valami sok. Igaz viszont, hogy ez nem három hét turistáskodás, hanem három hét itt lakás, ami nagyon más. De ha már szóba hoztam a lakást, akkor lássuk most a lakásokat.

Azt hiszem, nem lesz meglepő, ha kijelentem: ez is más, mint Magyarországon. Persze, hiszen más a klíma, mások a szokások, és mások az emberek is.

Később bizonyára többet fogok tudni az itteni lakásviszonyokról, de már most is van egy szerény betekintésem a dologba, ugyanis lakást kell keresnem. Igen, így jelen időben, mert az elmúlt három hét alatt még nem sikerült.

Tudni kell ehhez, hogy én október végén érkeztem meg ide, jelesül október 22-én. A család csak később jön utánam, várhatóan január legelején. Vagyis, úgy gondoltam, addig elegendő valami kisebb hely, ahol én ellakok, napközben úgyis bent vagyok az egyetemen, este meg egy szobácska is elég, konyhával, fürdővel. Aztán, mielőtt megjön a család, kiveszek egy egész házat és ott fogunk lakni nagy boldogságban, hogy végre megint együtt vagyunk. Ami a kisebb lakást illeti, csak annyi az elvárásom, hogy tiszta legyen, rendezett és jó állapotú, valamint lehetőleg (viszonylag) olcsó. A méret nem lényeges. A későbbi nagyobb házzal kapcsolatos elvárások pedig úgy foglalhatók össze, hogy legyen kert, legyen jó állapotú a ház, legyen tiszta, rendezett és ami fő: berendezett. Elvárásom még a kellemes, tiszta, nyugodt környezet mindkét esetben.

Na, ilyenek itt nincsenek. Vagy legalábbis én nem találtam ilyet. Megint ütköztek az elvárások, a feltételezések a valósággal, és mint általában, most is a valóság áll nyerésre.

A város népessége nagyon gyorsan nő, az elmúlt húsz év alatt körülbelül megháromszorozódott! Ez olyan, mintha Pécs, ami 20 éve körülbelül 170 000 lakosú volt, ma már 500000 feletti lenne. Vagy a mekelleihez közelebbi számokkal, mintha a nagyjából 80 ezres Szolnok helyén ma egy negyedmilliós város állana.

Mekelle egy kicsiny részének látképe

Csakhogy az ilyen gyors ütemű növekedésnek vannak ám árnyoldalai is. A házakat tömegével húzzák fel, a szó szoros értelmében véve igaz, hogy egyik évről a másikra teljes városrészek épülnek. Ezzel a tempóval az útépítés és a közműépítés nem tud lépést tartani, így gyakoriak az áramszünetek (néhány perctől több órán át, néha naponta többször is), előfordulhat a vízszolgáltatás kimaradása (akár egész napra), és nagyon sok út még mindig nincs burkolva, ami a száraz klíma miatt port eredményez.

Itt nem jellemzők az emeletes társasházak, tömbházak, panelek vagy effélék, és bár egyre több ilyen van, azért a túlnyomó többség nem ilyen (ami ilyet láttam, az meg… hát, nem felső tízezer lakja, az biztos). A belvárosban inkább a régi, egyszintes házak állanak, de ilyenben egyelőre nem voltam.

Egy utca a belvárosban (16. kerület)

Tömbház. nem panel, de ez is betonból van, mint itt a legtöbb ház -- de erről majd később.

Belenagyítva látható, hogy az ablakok egy része egyszerűen be van ragasztva papírral

Házat bérelni sajnos nem oylan egyszerű, mint otthon. Itt ugyanis nem hirdetik a kiadó házakat sem interneten, sem újságban. Általában ház-ügynököket bíznak meg a kiadással, őket kell keresni. Persze ez drágítja a folyamatot, mert ki kell fizetni a díjukat. A másik lehetőség, hogy ismerősök, barátok segítenek. Szerencsém volt, mert ez utóbbi lehetőséggel élhettem és élhetek továbbra is. Tudni kell, hogy itt (is) sok india él, döntő többségük oktató az egyetemen. Van itt vagy 80 indiai, sokan családdal. A mi intézetünkben is van egy iniai vendégtanár, de ő már itt van 5 éve, úgyhogy ismeri a várost és a többi indiait is. Ezek az indiaiak egyébként is viszonylag szoros hálózatot alkotva élnek, ismerik egymást, így a sok kapcsolat révén sok kiadó lakásról is tudnak. Hát, ezt volt szerencsém használni.

No, tehát, kapásból felajánlották a segítségüket, volt hogy hárman kísértek házról házra. Közben persze beszélgetünk, ami mindig jó móka, mert egyrészt nagyon aranyos emberek, másrészt pedig az indiaiak képesek olyan kiejtéssel beszélni angolul, aminek elsőre csak a felét érti meg az ember, a másik felét úgy kell kitalálni, szóval agytornának se rossz. Aztán persze meg lehet szokni ezt is.

A házak, amiket megnéztünk, leginkább kisebb-nagyobb villák voltak. Otthon legalábbis annak számítanának. Persze volt olyan is, amelyikben csak három hálószoba volt, meg két fürdő és két wc, konyha és szalon. Természetesen mindez úgy, hogy a szobák az emeleten, lent meg a hall. De egyáltalán nem ritka a 4-5 szobás ház sem. A lényeg azonban, hogy lent mindegyikben egy nagy nappali (hall, szalon, kinek hogy tetszik) van.

Ez egy szép nagy szalon, a földszinten. A felette levő rész s ekkora, csak ott szobák vannak.
A járólapok 50 cm x 50 cm méretűek.
Érdemes megfigyelni, hogy mennyire díszített!

A megtekintett házak egy-egy nem nagy telken álltak, amelynek a döntő részét el is foglalták. Az egyik oldalon van annyi hely, hogy autó be tudjon állni, elől annyi, hogy egy kis előkert-szerűség vagy járókövezett rész legyen (mondjk 3-szor 3 méter), másutt 1-2 méterre van a telek széle. A ház középen van, bazi nagy és csicsás, olyan, mint amilyeneket a dél-amerikai szappanoperákban mutogatnak. Mögötte egy újabb épület áll. Ez hosszú és keskeny, egymás mellett van benne 3-5 helyiség. Ez az épület olyan hosszú mint a telek szélessége, szóval végig ér rajta, de csak olyan három méter széles: kiszolgáló épület. Raktárnak, mosókonyhának hasznlják, illetve egyes esetekben itt van az őr vagy a house servant szobája.

Mindkét képen Service house van. Látszik, hogy az "udvar" betonozott és kicsi.
Az asszonyon hagyományos ruha van, itt ez nagyon elterjedt viselet. És a baba a kezében van, vagy a hátán, nem pedig minél messzebb tőle, egy babakocsiban!

Előkertecske. Nem valami nagy, a telket a ház jórészt el is foglalja. Érdekes, hogy ők mennyire kevés helyet hagynak a növényzetnek és inkább burkolják az udvar nagyobb részét is. Talán a száraz klíma az oka ennek. Az jól látható, hogy a kerítés és a korlát is díszes, reprezentatív.

Az ám, lehet felfogadni őrt is, és bejárónőt is, de akár ottlakó szobalányt is. Itt ez egyáltalán nem ritka, teljesen megszokott dolog. Egy ilyen alkalmazott havi bére olyan 700 Birr körül van, ami nem valami sok. Ha ott lakik, akkor természetesen a béren felül jár neki az étkezés meg a lakás is. Ez jó, mert így akkor is van otthon valaki, ha a család elmegy hazulról és nem kell a takarítással, mosással, bevásárlással foglalkozni, mi több, a helyi bejárónő jobban is tudja, hogy mit hol és mennyiért lehet venni. Én egyelőre ilyenben nem gondolkodok, de alighanem élni fogunk a lehetőséggel.

Szóval,a házak, amiket mutogattak nekem, kisebbfajta villák. Kívülről némelyikük jól is néz ki, de az mindenesetre látszik, hogy nagyok. Belül azonban, a részletekben elrejtőzve, ott van az ördög. Nem olyan nagy ördög, de azért ott van, és világosan a tudtunkra adja, hogy nem a német ipari szabványt alapul véve épült a ház. Ettől persze azért még jól használható, csak éppen az európai ember néhány dolgon meg tud ütközni.

Egy nagy ház kívülről -- ez a méret nem kivételes itt.
Az látszik, hogy nem kicsi és az is, hogy itt bizony nem csak sárkunyhók vannak (de van az is).
Bútorozatlanul 10000 Birr-t kértek érte havonta.

Az előző ház belsejének egy része -- lépcső az emeletre.

Egyrészt egyrétegű az ablaküveg. Ez érthető, hiszen nappal 20-28 fok között van a hőmérséklet, attól függően, hogy tél van-e vagy nyár, és hajnalban se megy 8-10 fok alá télen. Hideg tehát nincsen. De a kétrétegű üveg a zajszigetelésben is jobb lenne. Különös, hogy éppen ezen takarékoskodnak ekkora házak esetében. Én inkább azt hiszem, hogy őkat az utca zaja nem zavarja. Máshogy élnek mint mi, ebből is látszik. A konnektorok, villanykapcsolók általában össze-vissza vannak, én legalábbis nem tudtam felfedezni nagyobb szabályszerűséget az elhelyezésükben. A szoba villanykapcsolója például egyáltalán nem biztos, hogy az ajtó mellett van. Volt ahol az ajtótól csak olyan 70 centire volt, de olyan is, ahol 2 méterre. A konnektorok egyes házakban szinte burjánzanak, másutt meg alig van belőlük. Ezek és a villanykapcsolók zöme majdnem vízszintesen van beépítve, de vannak komolyabban félrecsúszottak is. Ne feledjük, ezek a házak nem öregebbek 8-10 évesnél, zömük még annál is újabb.

Villanykapcsolók és konnektorok különös helyen és ferdén -- de mind.

A kapu, melyen át a kertbe jutunk kötelezően nagy és sok esetben díszes, de jellemzően a kerítés is alaposan megépített szerkezet. A bejárati ajtó is nagy és díszes. A hátsó ajtó ellenben lehet, hogy csak egy sima vasajtó, katedrálüveggel. A benti ajtók általában jók, de nem minden esetben csukódnak vagy nyitódnak könnyen, a teraszajtóval meg esetleg küzdeni is kell egy kicsit. A vízcsapok meglepően nagy része lötyög, mozog. Vajon miért? Összességében kicsit olyan a kidolgozás minősége, minta a kínai hamisítványoké: távolról nagyon jó, de ahogy közelebb megyünk, kipróbáljuk, egyre több részletről látszik, hogy valami nem az igazi. Egy-egy kitört üveg, összevissza lógó szigeteletlen vezeték, csöpögő csap, vagy csőcsatlakozás mutatja, hogy volna még mit javítani. Nem ritka a kopott, nehezen járó kilincs és zár (fiatal házon!), lógó, súroló ajtó, vagy a széthulló konyhaszekrény, nehezen elhúzható függöny. Érdekes észrevétel, hogy a viágítótestek nem kicsiny része meglepően díszes. Ez valami helyi jellegzetesség lehet. Nálunk inkább azt szeretjük, ha a lámpák egyszerűek, elegánsak, itt viszont néha az én ízlésem szerint egészen csicsás darabokkal is találkoztam.

Villanyóra -- ehhez többet most így hirtelen nem is tudok írni :)

Igen, ez egy működő ház működő villanyórája.
Kíváncsi vagyok, hogy ez hogy működik az esős évszakban?

Száz szónak is egy a vége, a meglátogatott házak zöme nem volt igazán ínyemre való (már amennyiben persze egy ház lehet egyáltalán az embernek pont az ínyére való): kicsi kertecske, de az se mindig van, bazi nagy épület, sok beton a ház körül. Mivel a legtöbb ház fiatal, komolyabb fa nincs, vagy éppen semmiféle fa nincs. És csicsás, kivagyi. Persze, ha nekik így tetszik, hát elfogadom, ez van.

Talán a régebbi házak jobbak, de őszintén szólva a kivitelezés minősége kételyeket támaszt bennem.

Holnap folytatom (ha minden jól megy).