Egy kirándulás -- első rész

Jó régen jeentkeztem utoljára, sajnálom, így alakult. Nagyon kevés időm volt mostanában, mert egy pályázati anyag összeállításán dolgoztam, órákat tartottam és a ház rendbetételével, felszerelésével is foglalkoznom kellett. Amikor meg volt egy kis időm, akkor meg erőm nem volt képeket válogatni, javítani, szöveget írni. Persze, lehet mondani, hogy miért nem csinálom apránként az írást? Azért, mert úgy nem szeretem. Ha csak lehet, leülök, és egyben megírok egy-egy bejegyzést. Persze, nem mindig sikerül, végül ez is több részletben készült el.

 Ráadásul mostanság sok órám is van (majd erről is írok) és kutatási páláyzatokon kell dolgoznom. Szerencsére végre a családom is megérkezett, szóval nincs túl sok időm. De sebaj, nemsokára jön a második rész!

Még tavaly, december végén, 27-én kirándulni mentünk Louis-val, és az apjával, Nicolas-val. Louis a barátom, itt lakik Mekellében, és bár ő maga francia, a felesége etiópiai. Nagyon kedves emberek, de mondjuk itt mindenki nagyon kedves, és ez az észrevételem még így, közel három hónap múltán sem változott. Másrészt meg nagyon jó nekem a társaságuk, mert az eléggé megkopott francia tudásomat ezzel sikerül megint tűrhetővé tenni: előadóképes még nem vagyok, de végre megint tudok franciául cseverészni (igen, valóban így van, a magyar társadalom egy észrevehető méretű szeletével ellentétben nekem semmi bajom a franciákkal. Akivel eddig találkoztam, mindig nagyon jól kijöttünk egymással, igaz, én beszélem a nyelvüket). 

Na, de visszatérve a tárgyra: elhatároztuk, hogy kirándulunk a város déli szélétől csak néhány kilométerre levő kis faluba, Debir-be. 

Délelőtt indultunk, nagyjából 11 körül hagytuk el Mekellét, déli irányban. Ezen a képen a város széle látszik. Lehet azt gondolni, hogy nem valami nagy szám, de ezt azonnal átértékeli az ember, amint látta a falut is. A város itt város, jövőt és munkát ad, pezseg és nagy. A falu meg... a falu nem ilyen. Valami ilyesmi lehetett a különbség a középkorban az európai város és a falu között.  Sose hittem volna, hogy ezt pont Etiópiában értem meg.

Ez az út vezet a faluba, vagy a városba, indulási pont kérdése. Földút, egyelőre. Mellette már készen az új, nyílegyenes és széles aszfaltút nyomvonala, de még csak a nyomvonal van kialakítva, maga az út teste nincsen. Jó kérdés, hogy miért nem ezt aszfaltozzák? Gondolom, nagyjából mindegy, de így egyszerűbb: az új út rövidebb lesz (olcsóbb) és az építés közben sem akadályozza a forgalmat.

Nem mintha az a forgalom olyan nagy lenne. Itt éppen a forgalom látható. Már mintegy egy kilométerre járhattunk ekkor Mekellétől, a háttérben szépen látszanak a falu házai. Az is látszik, hogy a két település között egy kissé mélyebben fekszik a felszín, én úgy vélem, hogy viszonyag friss fluvális felszínnel van dolgunk. De a forgalomról: döntően gyalogosok, több esetben lovas szekerek, csacsik haladnak el, néha egy-egy teherautó.

Ugyanaz a helyszín, nagyobb képkivágással. Jól látszik, hogy a falu a domboldalra kúszik fel. Persze, ez valójában hegyoldal, mert mintegy 2300 méter magasan vagyunk, de a relatív magassága kicsi.

Kedves helyiek. Alapvetően tényleg azok, ittlétem alatt még nem éreztem  semmiféle ellenszenvet vagy kiközösítést. Örülnek, hogy itt vagyok és minden lehetséges alkalommal megkérdezik, hog hogy tetszik Mekelle, hogy tetszik Etiópia. Ők éppen a faluba mentek, a kocsin egy szép új kaput visznek. Nyilván Mekellében készült, a faluban ilyesféle vasművességet nem láttam: ez városi munka. Ilyen szép kapu azért nem nagyon olcsó ám. Az árát ugyan nem tudom, de azt láttam, hogy a szegények háza előtt nincs ilyesmi: általában semmi sincs. Akinek ilyenre telik, az már vaszínűleg elindult a felemelkedés útján.

Ezek az emberek a kocsin egyébként azért fordultak hátra, hogy lefényképezhessem őket: nagyon örültek neki. Előbb azonban még megálltak, hogy elvigyenek minket, hármunkat, de mi inkább gyalogoltunk. Ezt ugyan nem nagyon értették, de ha így, hát így. Rá is kérdeztek, hogy biztosna nem megyünk velük?

Az út nem több mint fél óra gyaloglás után ért a faluba. Milyen szép életkép: előtérben a szamarat hajtó asszony, háttérben meg a modern infrastruktúra megjelenése: vízvezeték és szennyvíz-elvezetés épül, a csövek már megérkeztek

Gyerekek játszanak az út mellett. Illetve, csak a három kisebb a gyerek, a szemben guggoló nő talán az anyjuk, vagy idősebb testvérük, vagy efféle lehet. nagyjából az össszes játékszerük itt van velük: por, kő és botok. na jó, biztos van más is, de nem lehet túl sok minden. Ez már nem Mekelle.

Száraz évszak van, abban is már jól benne jártunk ekkor: ez a víztározó gödör is üres volt.

A falu házai. Ez a Mekelléből jövő út eleje, a falu széle. Később világos lett számomra, hogy a falu gazdagabb része is egyben. De legalábbis annak nézett ki. Azok ott a házak, a kőfalak a kerítések, amit közrefognak, azok a kertek.

Ez itt egy kert, ha úgy tetszik, de inkább mondanám karámnak.  Az állatok laknak itt, ha éppen nincsenek kint a mezőn (tarlón). Itt csak kő van. Persze, vannak fák is, de annyi nincsen, hogy használják is: akkor menten elfogyna az a kevés is ami van.

Pár nappal ezelőtt volt egy kis eső, ezért csillog az út: kissé még sáros az agyag. Persze, nem sok eső és nem is minden héten.

Gyerek mindenütt van, nem is kevés. A népszaporulat óriási, hiszen -- a többi fejlődő országhoz hasonlóan -- itt sincsen említésre méltó szociális háló: a gyerek a jövő, mert nyugdíj nincsen. Ők itt éppen örülnek nekünk és persze pénzt szeretnének. "Ferenji, give me money!"

Hogy ő ki, azt nem tudom, de örült nekünk és kérte, hogy fotózzam le. Szívesen megtettem, aztán persze -- mint minden ilyen esetben -- meg is mutattam neki az eredményt. Ott lakik a faluban, minden bizonnyal kecskéket vagy juhokat tart és dolgozik a földön, amikor annak van az ideje. A bot a napi viselet része. A városba bejövő falusiaknál általában van valamiféle bot: egyszerű fa bot, vaslat, vagy díszített, esetleg kampós végű. Lehet rá támaszkodni, segít a meredek emelkedőkön, szükség esetén fegyver (leginkább a kutyákat kellhet elkegetni), vagy el lehet vele érni a gyümölcsöt (ha van).

Egy újabb gyereksereg az utcán, mintegy kétszáz méterrel arrébb. Kicsik és nagyobbak vegyesen. Eredetileg a kőfalon ültek, de ahogy megláttak minket, kiszaladtak az útra és ott igyekeztek magukra felhívni a figyelmet: sikerrel. Jól mutatja a falusi élet változatosságát és eseménytelenségét, hogy itt, mintegy három kilométerre Mekellétől, a megjelenésünk kimondottan szenzációnak számított és komoly figyelmet kaptunk (a végén ez már nagyon zavaró volt).

Ez nem a falu egyik mellékútja, hanem afféle főutca: a Mekellébe vezető út. Vasárnap dél körül készült a fénykép, gondolom, reggel és estefelé többen vannak az utcán: olyankor a városba igyekvők, illetve az onnan visszatérők azért bizonyára okoznak némi nyuzsgést, de legalábbis ennél biztosan nagyobbat.

Na, erről szerintem otthon, Magyarországon senki ki nem találja, hogy mi ez. Én sem találtam volna ki, ha nem látom a nyitott ajtót is. Ez itten bizsony egy biliárdszalon. A biliárd itt csuda népszerű, nagyon sok helyen lehet játszani, de tényleg nagyon sok helyen. Még itt, a faluban is. Persze, a biliárd mellett fogyasztani is lehet, kávét, ilyesmit.  A ház előtt két játékos áll, épp az imént jöttek ki.

Hogy milyen állat ez itt a képen, azt nem tudom. Ha valaki tudja, kérem írja meg egy kommentben. Egyébként a faluban szaladgált, a kövek között (persze, más nincs is) és elég jól tűrte, hogy közel mentem hozzá. Körülbelül 30 centi magas lehet így, ahogy a képen látszik.

Egy vízmosás árka. Most ugyan nincsen benne víz, de az látszik, hogy az esős időszakban (július közepétől szeptember elejéig) van benne elegendő. A meredek fala, a nagyméretű görgetegek mind arra utalnak, hogy akkor bővizű és gyorsfolyású patakká válik.

Szilveszter

Szilveszter, és persze a karácsony. Na, itt ilyen nincsen. Illetve, persze van, de nem olyan és nem akkor. Az új évet itt akkor ünneplik, amikor az etióp naptár szerint új év kezdődik, ez pedig szeptemberben (a mi szeptember 11-énk) van. A mi szilveszterünk itt egy teljesen közönséges hétköznap, mint mondjuk október 9-e otthon. A karácsonnyal pont ugyanez a helyzet: december 24-e (és 25, 26 is) sima hétköznap, bármiféle ünneplés nélkül. Az itteni karácsony -- hiszen ortodoxok -- a mi január 7-énken lesz. Hogy milyen, azt majd amikor látom, leírom.

Szóval, ami a decemberi ünnepnapokat illeti, azok itt nem úgy alakulnak, mint Európában. Azért van itt is ünnep, mégpedig 29-e, Szent Gábriel napja. Meg is hívtak rá, és persze el is mentem. Alapvetően ez is vallási ünnep, már reggel nagyon sokan vonulnak a templomokba, ez esetben különösen sokan a megfelelő szentről elnevezett templomba (ebben az esetben ez inkább katedrális). Aztán, a nap során, hasonlóan ahhoz, mint Magyarországon régebben szokás volt húsvétkor, az emberek egymást látogatják. A vendégségben esznek-isznak, de alkoholt csak nagyon keveset, az is kizárólag egyfajta házi sör, olyasmi, mint amiről már írtam. Én két helyre is mentem és mondhatom, ettem eleget és két pohár sört is ittam. Ez alkalomból nem fotóztam, úgy gondolom, illetlenség lett volna, nem azért hívtak.
Az intézet munkatársainak nagyobb részével mentünk el az intézetigazgató, Daniel lakására, az volt az első állomás, utána pedig rövid sétával az egyik titkárnőt látogattuk meg. Egyébként elég sokan tudnak ilyenkor összegyűlni, az utcák is tele vannak. És még valami: mivel mindenki eszik-iszik, ezért a szegények és koldusok is kapnak belőle: a házak, lakások mellett sok helyen láttam, hogy nekik is jut egy-egy tányér finomság.

Na, de most nem is erről akarok írni, hanem inkább feltöltök néhány képet arról, hogy milyen virágok nyílnak itt szilveszterkor és milyenek is a tüskés bokrok.

(Hopp, mindjárt megint "coffe ceremony" lesz, itt az intézetben úgyhogy gyorsan neki kell állnom a feltöltésnek! Már pörkölik a kávét...

Ez is egy olyan növény, aminek nem tudom a nevét. Szép, közepes termetű fa, csak azért fényképeztem le, hogy lássék: éppen a termését neveli.

Még korábban -- talán a Hagre Selam részben? -- írtam, hogy általánosak a tüskés, szúrós növények. Ez érthető is, hiszen a száraz éghajlat miatt nagyon kell vigyázniuk magukra: ha valami lelegeli az ágaikat, leveleiket, akkor sokáig tart újat növeszteni. Na, ez itt egy ilyen bokor, az egyetemről Szép, szürkészöld levelei vannak, de kinagyítva látszik, -- különösen a közeli ágan -- hogy tiszta tövis az egész. Nekem egy ilyen szúrta meg az egyik ujjamat eléggé fájdalmasan, amikor végig akartam simítani a levelein.

Tessék, egy másik kis bokor, ebből is sok van. Nem kell magyarázni, hogy miért nem érdemes egy ilyennel borított területen átvágni, rövidebb utat keresve.

Ez a fenti bokor egy ága, közelebbről fényképezve.

Ez is nagyon általános növény, mindenütt, ahol száraz, kemény, letaposott talaj van, megél. Távolabbról nézve az ezzel borított földet, szép látvány: a zöldes szürke levelek között rengeteg szép, sárgás virág nyílik. Egyébként nagyjából térdmagasságúra nő és nem éreztem, hogy illatos lenne.

A fentebbi növény közelről. Egészen jól látszik, hogy miért rossz ötlet egy ilyen virággal borított mezőn leheveredni, akár csak rövid időre is. Illetve, aki leheveredik rájuk, az egészen biztosan csak nagyon rövid időre teszi ezt. Egyébként tényleg szép.

Nem tudom milyen bokor egy kerítés mentén. Növényekhez értőknek érdekes lehet, hogy meglepően sok itteni, virágos növénynek igazándiből nincs is olyan értelemben vett virága, mint mondjuk, a cseresznyének. Nagyon jól látható, hogy a színes virágok valójában csak csokorba rendeződött, színes levelek. Persze, ez minden virágra igaz, mert ugye a virágok a levelekből fejlődtek ki, de itt valamiért különösen sok ilyet láttam. Egyébként nem éreztem, hogy illatuk lenne.

Ez a nagyon szép lila virág is, közelebbről nézve, nem más, mint szép lila levél. De nagyon szép és ezeknek a bokroknak rengeteg viráguk van, jóformán olyanok, mint egy-egy dús virágzatú orgonabokor. Illatuk azonban ezeknek sincs.

Trópusi csendélet: különféle bokrok és különféle színű virágok egy pálmafával a háttérben, 2015 december 31-én. Élőben nagyon szép. 

Gránátalma. Ilyen Pécsen is van, de egyrészt nem így néz ki decemberben, másrészt itt bárhol beérik, nem csak a védettebb helyeken.

Leander, vagy micsoda -- ha nem az, akkor lehet javítani a kommentekben --, de itt persze ilyenkor is kint, a szabadban virít és nagyra nő. Igazság szerint nem tudom, hogy otthon hogyan kezelik, de ha itt megél, akkor nagyon sok vízre nem lehet szüksége.