december 5

December ötödike van. 44 napja vagyok itt. Negyven nappal ezelőtt csak azért nem utaztam vissza azonnal Pécsre, mert abban bíztam, hogy egyszer csak eljön az is, hogy már kibírom az ittlétet. Tényleg eljött. Egy ennyire más kultúrában, más világban élni nem olyan nagyon könnyű, mint az otthonról elképzeli az ember. Én úgy voltam vele, hogy biztosan nem lesz könnyű, azt nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz az eleje. Mindenesetre, éppen az elejéén érdemes az embernek elfoglalnia magát, például társasággal, sétálással, munkával, mert akkor nem gondol arra, hogy de rossz neki most éppen.

Oké, ha valaki, mondjuk, egyedül él és  Németországba megy dolgozni, vagy ketten vannak és úgy mennek Németországba, az persze nem olyan nehéz. De Afrika tényleg nagyon más és nagyon messze van Magyarországtól és a családtól.

Számomra valamelyest könnyebbé teszi az ittlétet a fényképezés. Nem azért, mert akkor le lesz fényképezve az a valami, hanem azért, mert ahhoz, hogy legalább egy kicsit  vissza  tudjam adni az adott dolog természetét, hangulatát, amennyire csak lehet, meg kell értenem azt, és csak azután fényképezni. Ezáltal pedig én is közelebb kerülök az éppen megfigyelt jelenséghez és így Afrikához, Etiópiához is. Továbbá így tudok csak olyan módon beszámolni az itteni tapasztalásaimról, hogy az valóban hiteles legyen, ne csak felületes benyomások sorozata.
Aztán persze, mivel sem jó író, sem jó fényképész nem vagyok, végül is sosem sikerül azt, és úgy átadnom, ahogy szeretném, de még mindig jobb mint ha sehogyan se tenném. Nem igaz?

Szóval, december ötödike van, otthon jön a mikulás és meg itt ülök egy szobában az egyetemen, és éppen a hatvanas-hetvenes évek zenéiből hallgatok egy válogatást, miközben írok. Otthon tél van, vagy legalábbis tél szerű dolog, itt meg -- még mindig nem szoktam meg -- tavasz. Persze, itt is tél van, de csak amolyan trópusi tél: néha 20 fok alatt is van a hőmérséklet. A virágok virágoznak, a madarak csicseregnek, az ég tiszta és kék, a Nap magasan van és melegen süt le a száraz tájra. Na, de ennyi szöveg után jöjjenek ismét a képek! Mára tizenhat képet válogattam ki. Eltérés a korábbi gyakorlattól, hogya  aképek nyersek, az eredetik, nem végeztem rajtuk semmiféle utómunkálatot. Kíváncsi vagyok a véleményekre, melyik tetszik jobban: az eddig, kicsit javított, vagy mostani javítatlan változat?

Jó szórakozást!

Rögtön az első kép a bevezető végét is illusztrálhatná. December Mekellében. Ezt a képet ugyan november végén késztettem, de ma is ugyanilyen. Minden nap arra járok, tudom, hogy ilyen. Igaz, nem minden ház előtt van ennyi növény, de ezért egyáltalán nem ritkaság az ilyen: azon a részen, ahol élek (ez Mekelle egy igen jó része), elg sok ilyen ház van. Pálma, valamilyen egyéb fa, meg futónövények vagy bokrok a kerítés mentén. Nyilván, a dszítés csak egyik oka ennek, sőt merem állítani, a kisebb oka: itt nem annyira díszítenek semmit, mint otthon. Viszont nehezíti a bemászást, kizárja a betekintést és még árnyékot is ad. Sajnos, az iteni nyövények egy jó részét ne ismerem, de azért sok az ismerős. nagyon sok selyemakácot láttam és az a pálma is ismerős lehet mindenkinek: nálunk ez szobanövény és ha szépen megnő, akkor nagyobb dézsába ültetik. Na, ez itt megnő akár 7-8 méteresre is. Érdekes viszont, hogy ezeknek a virágokak nincs különösebb illatuk, bár éppena múlt hét elején menetm el egy fa alatt, aminek a virágai olyan illatosak voltak, mint az orgonáé. Meg is torpantam: napsütés, lágy, langyos szellő, ék ég, és finom, édes virágillat; egy hosszú pillanatra úgy éreztem, mintha otthon lennék és tavasz lenne, április. Aztán ez elmúlt és egy kicsit csalódottan néztem a fát. Aztán mentem tovább a dolgomra.

De más is van ezenn a képen, ami érdekes!Figyeljük meg a víztartályokat a házak tetején! A vizet ebbe szivattyúzzák egy lenti tartályból. A lenti általában két köbméteres és azt töltik fel a vezetékes vízzel. A feti tartály szerepe a víznyomás biztosítása. Ha nincs áram, akkor is megbízhatóan működik és mivel fagy sincs, ezért nem is megy tönkre se a tartály, se a cső.

Ha már a csőnél és a víznél tartunk: ez is ilyesmi, vízvezeték a városban. Elég jól látszik, hogy nem bonyolították túl a dolgot. A vízvezeték a  járdán fut és onnan ágazik le az egyes lakásokba. Elfagyni nem fog, az biztos, és mivel vasból van, a járókelők se törik el vagy koptatják ki. Ami érdekes, és nem tudom -- egyelőre -- hogyan vannak vele, az a vízóra. Ahol lakok ott ugyan a föld alatt megy a vízvezeték, de a vízóránál kijön a felszínre. Itt a vízóra egyszerűen csak be van kötve a vezetékbe, se plomba, se jel, se semmi. A múltkor kijött egy szerelő, kicserélte a tömítést, mert ereszetett, de ehhez nem kellet se papírt aláírni, se pecsételni, se semmi. Pedig hát, miből állna így egy leágazást készíteni a vízóra elé? Lehet, hogy ezt itt nem csinálják? Nem tudom...

Az avízvezeték, ami az előző képen van, végül ebbe a hagyományos berendezésű étterembe vezetett. Azért ilyen üres, mert bérbeadó, most éppen nem működik. Érdekes, hogy a székek és az asztalok is milyen alacsonyak.
Újabb éttermekben van olyan, hogy a székek már magasabbak, európai mintájúak, de az asztal továbbra is alacsony, amolyan dohányzóasztal-szerűség. Az étkezéshez általában nem használnak villát vagy kést, még kanalat is csak ritkán: a kezükkel esznek. Nins ebben semmi rossz, de éppen ezért általában valamelyest az étel fölé hajolnak, ami bizonyára könyebb, ha asztal alacsonyabban van. Más ötletem nincsen, hogy miért jó ez, de mondjuk az indiai barátaimnál meg teljesen normális, hogy még csak nem is az asztalnál esznek, hanem a földre telepednek.

Az etióp étterem konyhája. Azért persze nem mind ilyen. Oldalt a mosogatók egy része, de csak tálcák, a vizes mosogató odébb van. Hátul azok agyag edényeknek tűnő alkotmányokban folyik a tulajdonképpeni sütés-főzés. Alattuk van a tűzhely. Az azért látszik, hogy  sem a falak illesztése nem az igazi, sem a padlóburkolat nem olyan nagyon kimunkált. Persze, mert a fal csak egyszerű fehérbádog hullámlemez, a padló meg öntött beton. Por, kosz van elég, de ettől az étel még egyébként lehet tiszta és jó, szóval ezen nem kell fennakadni. Nálunk például a kültéri, bográcsban való főzésnek van nagy hagyománya. Ott is van por, meg kosz és ott sincs mosogató, még se akad fenn rajta senki.

Tessék, ilyen közelről az edény. Agyag a fala, agyag a teteje. Hogy nem folyik ki akkor a leves?

Hát, úgy, hogy nincs benne leves. Ez az egyik a fenti agyagedények közül, csak felemeltem a fedőt. Látzik, hogy valójában egy acél serpenyőben sül az étel, az agyag alkotmány csak arra való, hogy melegen tartsa és rá irányyítsa a hőt. A fedő befedi a készülő ételt, így bele sem hullik semmi. De leves az nincsen. Inzsera van, meg hozzá valamiféle szósz (mondjuk, olyan, mint  nálunk a sárgaborsó főzelék, vagy a ilyesmi), vagy apróra vágott és megsütött hús, vagy sült zöldségek, szóval effélék.

És itt a mosogató is, csappal, ahogyan az kell. 

Persze itt sem csak reggeli-ebéd-vacsora van, nassolnak is. A nassolás azonban nem csokit, kekszet, más effélét jelent, hanem valami egyszerűbbet, általában növényit. Ez lehet sült vagy főtt kukorica, vagy éppen ez az izé is, aminek elfelejtettem a nevét, pedig megkérdeztem. Így, csomókban árulják, egy ilyen adag ára 1 birr (14 forint). A termés hüvelyét kell felnyitni abban vannak a magok, azokat fogyasztják. Nem rossz, leginkább a zöldborsóra hasonlít az íze, de nem pont olyan. Aki szereti a nyers zöldborsót, annak ez is is ízleni fog. Egy egész csomag azonban elég sok, én nem is bírtam megenni. Annyira azért nem szeretem a nyers zöldborsót:) A magot egyébkét szárítják is, úgy is jó, akkor kemény rágsálnivaló lesz belőle, de persze másra is jó.

Tessék, ezek a magok.

Ami pedig az ételeket illeti, itt a legviccesebb -- legalábbis azok közül, amikkel eddig találkoztam. Jégkrém. Etióp jégkrém. Egy műanyagpohárba vizet töltenek, abba gyümölcsízű italport szórnak, kicsit felkeverik, beletesznek egy fapálcát, aztán berakják a mélyhűtőbe. Sajnos csak kicsit keverik fel, így az italpor a pohár alján gyűlik össze, ami a kivétel után, ugyebár a jégkrém teteje. Itt erősen savanykás italpor ízű lesz, másutt viszont jóformán ízetlen, sárga jég csupán. Persze egyáltalán nem krémes, hanem tiszta, tömör jég az egész. Egyszerűnek és jónak tűnik, de ebből sajnos csak az egyszerű az igaz, pedig biztosan meg lehetne ezt jól is csinálni.

Volt már ez a szamár? Remélem, még nem. Jól látszik, miért jó itt a szamár. Elvisz vagy száz liter, tehát száz kiló vizet is, ugyanakkor lelegeli a kockakövek között kinövő növényeket is. Persze, biztos kap mást is enni, de tényleg elég kevéssel is beéri. És persze se nem olyan kényes mint a ló, se nem olyan drága.

Itt tényleg nagy szerepe van az állati erőnek a szállításban Még Mekellében is, ami egy közel 300 000 lakosú város, még itt is nagyon sok a szamár és ló, de vidéken a legtöbb helyen ez a meghatározó, vagy éppen az egyetlen teherszállítási lehetőség.

Néha azért elég különösen oldanak meg dolgokat, legalábbis szerintem. Ebben az utcában valamit építettek, illetve még mindig építik. Nem tudom mi lesz, de egyébként jól haladnak vele. Viszont az építéshez használt anyagokat általában egyszerre a helyszínre viszik, akkor is, ha útban lesz. Itt is az összes követ, homokot egyszerre kiszállították, az utat pedig felásták, amitől persze egyáltalán nem lehetett eljárni rajta, pedig ez egy rendes, lakott utca, házakkal, boltokkal. De senki nem elégedetlenkedett. Szerintem egyrészt örültek, hogy megint épül valami új és jobb, másrészt meg számukra ez a megoldás teljesen természetesnek tűnhet, harmadszor pedig tényleg nem nagyon foglalkoznak efféle kényelmetlenségekkel. 

Így lehetett járni az úton az építés három hete alatt. Most már jóformán tejesen elfogyott az anyag, de ami marad a munkák befejezése után, az is még ott lesz az utcán jó darabig, legfeljebb félrepakolják. Itt is, mind mindenütt általában, csak kézi erővel dolgoznak. Gépeket nem, vagy csak ritkán használnak. Mondjuk így persze csendesebb is a munka, de lassabban is halad. Viszont több embernek jut munka és ez is fontos. Na, szóval, azokat a nagy köveket, azokat mind-mind kézzel pakolják odébb és teszik a helyére. Nem azt mondom, hogy ez szörnyűséges, csak azt, hogy fárasztó.

A nehéz fizikai munkában a nők is részt vesznek: követ pakolnak, lapátolnak, törmeléket hordanak, maltert adogatnak. Nem könnyű ez a munka, az biztos, de legalább van. Az is igaz, hogy ezek a dolgozók nem keresnek valami sokat, aligha többet, mint napi 60 birr, de talán még annyit sem. Ők itt éppen az egyetem egyik építkezésén dolgoznak. Összesen valami tí, tízegynéhány építkezés van éppen a campus területén, ez a legnagyobb: uszoda, vendégszobák, étterem, sportközpont. Igen, ez Etiópiában, a világ egyik legszegényebb országában. Itt azt hiszik, hogy ha sok fiatal jár iskolába, meg egyetemre, akkor az jó lesz nekik és az országnak is, mert fejlődést ereményyez, ezért támogatják az egyetemeket is. Ők, szerencsétlenek még nem jöttek arra, hogy stadiont akár egyetem nélkül is lehet építeni, sőt az egyetemre tulajdonképpen nincs is szükség.

Ő is dolgozik, de sokkal szerencsésebb, mint a fenti képen szereplő társai. ő az egyik titkárnő az intézetünkben. Aznap valamiért ilyen szép ruhában jött be, menten le is fényképeztem. Hogy hány éves lehet, azt nem tudom, nem kérdeztem még. A helyzet az, hogy az itteni arcok számomra egyelőre annyira mások, hogy bár az egyes embereket jól meg tudom különböztetni, de a korukat még egyáltalán nem tudom megállapítani. Meg aztán az is igaz, hogy a nehezebb életkörülmények miatt sok olyan ember van, aki idősebbnek néz ki a valós koránál.

Ezt  képet szeretettel küldöm azoknak, akik már építettek vagy tartottak karban számítógép hálózatot. A szekrényben egy switch van, ebben nincs is semmi rendkívüli, de a kialakítás... az nagyon etióp. Hogy miért csinálnak ilyen dolgokat, azt ténleg nem tudom megérteni. Berakják a szekrénybe a switchet, de a tápcsatlakozót azon kívül helyezik el, ahogy a vezetékeket is. Pedig a szekrény pont azért van, hogy azok is bent, védetten legyenek. De még ha bent is lennének: hát micsoda munka ez?? A vezetékek össze-vissza lógnak, tekerednek. Ezt itt még tanulniuk kell. Mondjuk nem is ez a legjobb. Az eddigi legeredetibb megoldás az volt, amikor egy UTP vezeték az ajtóban a küszöb helyén jött ki, középen. Küszöb nem volt, csak a kábel egy jó 10 centis darabja meredt ki a betonból, az ajtó kellős közepén. Persze már szerte széjjel volt taposva, mert ez egy közepesen jelentős iroda bejárata volt.

A mai utolsó kép körülményei érdekesek. Oké, van rajta egy csomó állat, ez itt teljesen normális (bár Magyarországon is lenne ennyi és azok is szabadon lennének legeltetve). A képet a  városba, a házba visszafelé menve készítettem, az egyetemen. bent a campus közepén. Hogy ott mit akartak azzal a sok szarvasmarhával, azt nem tudom. Lehet, hogy a füves részeket legeltetik velük, mert akkor nem kell nyírni? Tényleg nem tudom, de nagyon meglepő látvány volt. A képen kinagyítva a csorda mintegy fele látható.