Hagre Salam -- második rész

Nos, úgy volt, hogy  másnap frissítem az előző bejegyzést, de nem  így történt. Most frissítem. De miért csak most? Mert az igazság az, hogy beteg lettem. Eléggé rosszul éreztem magamat, az egyetemre se tudtam bemenni, az étteremben meg, ahol volt internet elérés, csak amolyan enyhe internet kapcsolat volt. Levelezésre alkalmas, de másra nem igazán. Hát, így történt. Egyébként valami baktériumfertőzést kaptam el, antibiotikum is kellett hozzá, de most már szépen múlik. Érdekes dolog ez: mások is köhögtek, meg érezték magukat kicsit rosszabbul, mint szokták, de beteg csak én lettem. Gondolom, valami olyasmi ez, hogy az én szervezetemnek új volt ez az afrikai baci, és hát komolyabb volt vele a harc, mint a helyi lakosok esetében. Az ő szervezetük már nyilván találkozott ezekkel a kórokozókkal, ígyaz immunrendszerüknek nem volt új. Na, de mindegy is, tanulság, hogy aki hosszabb időre jön Afrikába, az hozzon magával antibiotikumot és Normaflore-t, meg lázcsillapítót. Én is hoztam és lám, milyen jól tettem!

De lépjünk tovább, itt a második rész.

-------------------------------

Itt a nép szegény. Nem úgy szegény, mint az Ormánságban, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén szegény falvaiban, hanem úgy szegény, ahogyan azt Magyarországon elképzelni se nagyon tudjuk. A termés kevés és nagyon függ az azévi csapadéktól. Ha valami nem jól alakul, akkor bizony nincs elegendő termés. Ez ma már nem olyan nagy veszedelem, de a nyolcvanas évekbeli emlékezetes éhínségek bizony ezen a vidéken pusztítottak. Ma, ha nincs elég termés, már számíthatnak a kormányzat segítségére.

Leginkább gabonát termelnek a földön, hogy milyet, azt nem tudom. Kissé más a búzájuk is mint a miénk, de hát ezekből a gabonafélékből rengeteg különféle fajta létezik. Ezen kívül kukoricát, zöldségeket, répát, lencsét, ilyesmit termelnek. Meg, ahol megterem, gyümölcsöket is fogyasztanak. Ezek itt nyilván trópusi gyümölcsök: mangó, papaya, avokádó, banán.

Vannak ezen kívül állataik is, döntően kecskék, de láttam sok szarvasmarhát és szamarat is. A kecské és a marhát egyrészt a tejéért, másrész a húsáért tartják, a szamarat pedig teherhordónak. Faluhelyen még csak nem is fogják kocsi elé, csak rárakják a terhet a hátára. Egyrészt a kocsi drága lenne, másrészt meg azokon az utakon használhatatlan is lenne. Itt tényleg csak gyalog lehet járni, esetleg szamárháton, illetve terepjáróval. Ebben az esetben a terepjáró alatt rendes terepjárót kell érteni, a Honda CR-V, Volvo XC90, Volkswagen Tiguan meg ilyesmi ide nem való. Toyota Land Cruiser, Mitsubishi Pajero, illetve ezek kisteherautó változata jöhet szóba, vagy más efféle, de konkrétan csak ezek vannak, szigorúan négykerékhajtással és felezővel szerelt változatban. Ezeken kívül csak egy-egy Lada Niva fordul elő.

Nélkülözhetetlen tehát az állat, mert ez adja az élelmet. De mit eszik? Például a tarlót. Az aratás után a földön maradó szalmát legelik a sovány marhák és a kecskék. Nyáron, meg ősz elején persze a fűvet, de ilyenkor ez már nem nagyon van. Ezek az állatok viszont el vannak a száraz szalmával meg a kiszáradt fűvel is, a kecske meg még a tüskés leveleket is meg tudja rágni.

Milyenek látja a tájat, aki erre jár?

Köves, barátságtalan, igaz, a hőmérséklet egész évben kellemes, télen és nyáron, éjjel és nappal sosincs se túl hideg, se túl meleg. Nagyon rossz utak vannak, de az esős évszakban még rosszabb: akkor az agyagból sár lesz és még csúszik is. Az út mellett kisebb-nagyobb lakott helyek vannak. Némelyiket csak néhány épület alkotja, mások nagyobban, többtucatnyi házból és kunyhóból állnak. Nagyobb nem nagyon van közöttük. De hogy is lenne? Az élet alapja az, amit maguknak megtermelnek, de a termelékenység alacson, egy-egy falu környékén a földek csak kevés lakót tudnak eltartani. Messzebb menni meg nem nagyon lehet, hiszen a tempó a gyalogos sebessége és akkor még nem is cipel semmit. Így aztán inkább kisebb tanyák alakultak ki. A poros út mellett itt-ott a házak, a házak között fák, és száraz fű, meg kövek vannak. Nincs kerítés, miért is lenne? Ha van is valami, az állatok miatt, azok a helyi kőből rakott falak. Minden a helyi kőből épült, pintosabban majdnem minden. A tetőn általában vékony hullámlemez van, fehérbádogól. Nem lehet negyed milliméteresnél vastagabb, gyakran találkozok ezzel az anyaggal. Hitvány, vékony, de olcsó és végül is a célnak megfelel, kívül tartja a vizet. Itt jóformán tényleg csak az van, amit maguk meg tudnak termelni. A házak sok esetben csak kunyhók, de jobb esetben is inkább épüetek, mint házak. Rendszerint egyetlen helyiségből állnak, kevés vagy semennyi ablakkal – persze, honnan lenne üveg? Vannak kivételek, de kevés, azok is valamiféle hivatalok vagy iskolák. Viszont a legtöbb helyen már ott van az áram, a kis faluban is és mindenütt van térerő. Jó, mondjuk minden lakott területtől messze talán nincs, de ahol út van, meg települések, ott térerő is van: van mobiltelefon és ha lassú is, de van internet. Igen, eindult a fejlődés, de még nagyon-nagyon az elején járnak. De járnak és nem állnak! Nagy szó ez itt!

A falun kívül kisebb-nagyobb teraszokat alakítottak ki, ahol csak lehetett. Van, amelyik egy-két ezer négyzetméteres, de sok a kisebb is. A meredek hegyoldal miatt minden talpalatnyi helyet meg kell becsülni. Nem ritka az sem, hogy egy-egy két-három méterszer tíz méteres rész is művelve van az út mellett. De persze ez is éppen olyan jó, mint a nagyobbak: gépek úgysincsenek, kézzel dolgozva meg nem probléma, hogy túl kicsi a parcella. Aratás után jönnek az állatok és lelegelik a száraz maradékot. Távolabb menve csak köves lejtők vannak, rajtuk csenevész aljnövényzet és bokrok, néhol egy-egy nagyobb fa. Az igazán nagy fa ritkaság, vigyáznak is rá. Nemcsak szép, de árnyékot is ad, ami különösen a nyár elején nagyon jó, mert akkor a zenitben jár a Nap. Ezek a bokrok és füvek sem valami kellemes növények. Ha azt gondolja valaki, hogy legalább leheveredhet a fűbe, egy bokor alá a hegyoldalon, akkor bizony téved: szúrós, tövises növények ezek: volt amelyikhez csak éppen hozzáértem és máris több szúrást kaptam: védik magukat, nehogy lelegeljék a föld feletti részeiket, hiszen sok idő azt újra növeszteni. Leülni a kövekre lehet, de abból aztán van elég. Az egész vidék, soktízezer négyzetkilométeren csupa kő. A völgyek meredekek, erős a bevágódás: komolyabb víz csak a nyár végén van, de akkor aztán egyszerre, így akkor olyan ereje van, hogya sziklákat is megszaggatja, a törmeléket pedig mind elszállítja. Ilyenkor vagy szárazak, vagy éppen csak egy kis patak csordogál a mélyyükön. A völgyek ezért egyre mélyebbek és meredek a faluk. A meredek falak miatt a sziklaomlás hétköznapi jelenség, de mivel úgyse jár arra senki, nem okoz bajt.

Nem jár erre más, csak aki itt lakik, vagy valami különös okból direkt ide jött. Átutazók itt nincsenek. Minket rendesen körbevettek a helyiek, amikor visszatértünk a völgybe tett kirándulásról, de már oda is kaptunk kisérőt. Először is velünk jött a helyi rendőr.  

Hagre Selam vidéke. Ez mondjuk még nem a belseje, hanem odafelé fotóztam a kocsiból,  de már itt is jól látszik a táj jellege. Magas hegyvidék, kicsi patakkal a völgy aljában, a lejtők pedig meglehetősen kopárak még itt is, ahol pedig nem meredek a hegyoldal. Figyeljük meg a vízszintesen futó csíkokat! Lejtővédő kőrakások. Terasznak nevezni túlzás lenne őket, egyszerűen csak kővel van kirakva egy vonal, hogy a hirtelen jövő eső ne vigye le a földet.

Ahol legeltetnek, ott is nagyon figyelnek arra, hogy a kecskék ne egyenek meg mindent.  A füvet és a tarlót (mint itt) az lehet, de a bokrokat és a fákat már nem. Vannak is nagyobb fák itt-ott. Ezen a képen a táj szép és barátságos, már persze a szárazsághoz képest. Közelebbről viszont már nem ilyen idilli a kép. Sajnos azok a bokrok szúrósak, nem lehetne alájuk heveredni az árnyékba, a fák közül pedig csak a néhány legnagyobb elég nagy ahhoz, hogy rendes árnyéka legyen.

Na ez már rendes völgy. A patak ott lent, mintegy 1500 m-en van, a hegy teteje meg olyan 2400 m magasan. Összehasonlításként érdemes tudni, hogy a Magas-Tátra legmagasabb része mintegy 2800 méteres

Az előző völgy, a másik irányba tekintve. Ezt a fotót mintegy 1900 méter magasan készítettem. Szépen látszanak a  lepusztulási szintek és talán az is kivehető, hogy a rétegek milyen nyugodt településűek. No, meg az is jól látszik, hogy milyen kék itt az ég.

Egy sziklaterasz felszíne. Elég jól látszik, hogy egyrészt tényleg teljesen csupasz a felszín (bár nem mindenütt ilyen), másrészt meg az is, hogy hogyan pusztul. A közet nagy tömbökben válik el és omlik le. Fagy nincs, só nincs, viszont a viszonylag gyors bevágódás miatt a kőzettest belsejében levő feszültségek mégis megrepesztik a szálban álló kőzetet, meg persze eleve vannak benne repedések. Így aztán ilyen 20-30 centi széles, 5-10 méter mély repedések vannak, mint a képen a helyi kísérőnk álláspontjánál látható példány. Az a nagy darab tömb tulajdonképpen akármikor leszakadhat. Ilyen esemény történt nem régen, talán csak pár hete,  szemben levő oldalon. A távolabbi, szemben levő lejtőn, közvetlenül a meredek fal alatt látszik egy friss omlás nyoma. Látszik, hogy egészen messzire legurult a leszakadt anyag, de  nem a völgy aljáig. A következő szint lankásabb készén megállt: az is egy terasz-szerű lepusztulási szint.

Az előtérben pedig a rendőr van, most a kalasnyikov nélkül. Azt lerakta a fa alá.

Szerettem volna valahog megmutatni ezt a meredek falat, ahol álltunk, de nem nagyon tudtam eléggé kihajolni hozzá. Illetve ki tudtam volna,de nem akartam (esetleg lefeküdhettem volna, de azt valamiért ne akartam, már nem tudom, hogy miért nem). Na, mindegy is,  itt egy újabb részlet egy kiszáradt fával. Látszik, hogy évekig volt elegendő vize, különben aligha nőtt volna ekkorára, de aztán valamiért kiszáradt. Talán a táguló repedésből már túl gyorsan elfolyt a víz, ki tudja? 

A két legfiatalabb kísérőnk az árnyékban.

A csapat. Középen kék sapkában Dr. Asmelash, a geológus, akivel jöttem. Egyébként szakmáját tekintve mérnök-geológus. Jobb oldalon, kék ingben, a rendőrünk, a többiek padig a kísérők. A két legkisebb (az Előző képről) nincs ezen a képen, ők éppen a kép jobb oldalán túl állnak az árnyékban.

Tájkép a falu határában. Nem mindenütt ilyen, van, ahol ennél sokkal több talaj van, néhol arák harminc centiméternyi is. De ott is közel a kőzet, csak nagyon kevés vizet tud raktározni. Ráadásul itt az alapkőzet mészkő: nem jó a talaja, ráadásul elvezeti a vizet, ahelyett, hogy tárolná. A kép bal oldalán egy jó fél méter magas kőrakás fut végig. Ezek azok a kőrakások, amelyek itt és másutt a hegyvidéken ezerszámra vannak és az első képnél utaltam rájuk. Alacsonyak, egyszerűen építhetők, csak kézi  munka kell hozzájuk, meg kő és idő, de itt mindháromból bőven van. Igazándiból más nem is nagyon van. Szóval, ezek védik a talajt a lemosódástól, mégpedig elég hatékonyan. Persze, mivel alacsonyak, sok kell belőlük. Néhol öt-tíz méterenként van egy-egy ilyen sáv. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy terasz, vagy földdarab néhol csak öt-tíz méter széles. De ez már elegendő! Látszik, hogy a védmű, a kőrakás alatt sziklafelszín van, felette meg tarló. Ha pedig tarló van, akkor ott gabona volt, mert talaj van. A gabona élelem,  tarló meg az állatok legelője. Micsoda különbség fél méteren belül! Na, ilyen sávokkal van tele a felföld hegyvidéke, ahol csak lehet.

Folytatom.