Egy kirándulás -- második rész

Na, itt a folytatás, jó sokára. Igen sok teendőm volt, mi mellett kevés időm maradt másra. Január elejétől január 24 környékéig  minden nap 9-től 12-ig volt órám, aztán 14-től 17-ig. Azután csak 9-től 12-ig, de közben be kellett fejeznem egy kutatási pályázatot is, meg egy együttműködési megállapdást, meg egyéb kisebb teendők is voltak, mint például cikk bírálatok, segítség a kollégáknak, meg persze, most már itt van a család is, és ugyebár rájuk szeretném szánni a maradék időmet. Ennek megfelelően délután és este együtt vagyunk, cserébe reggel 4:30-kor kelek, készülök az órámra, meg tanulok. Napközben meg ugye, az egyetemi dolgok. 

További nehezítés, hogy a net igen lassú, néha pedig nincs is. Igaz, az áram mostanság egész ritkán megy el. Míg ősszel voltak olyan hetek, hogy naponta pár órára áramszünet volt, most csak hetente egyszer-kétszer van ilyesmi. Ha már ennyi órát tartok, érdekes kérdés lehet, hogy milyen itt az oktatás? Be fogok erről is számolni, előzetesen csak annyit mondok, hogy minden várakozást alulmúló a színvonal. Így már érthető, hogy miért vannak olyan vezeték kötések egy ház elektromos rendszerében, amiket mutattam is, meg a többi érdekesség.  Őszintén remélem, hogy az Ethiopian Airlines pilótái nem ebben az országban tanultak.

Na, de vissza a kiránduláshoz!

Egy kisebb mező. Szép, mert legalább valami kis zöld, de ezek a virágok szúrósak, nem jó közéjük menni (Lásd a szilveszteri bejegyzést). Ezek a nagy kövek meg mindenütt általánosak errefelé: az utak mellett, a földeken, mindenütt.

Talajerózió a gyakorlatban. A talajt nem fedi összefüggő növényzet, így összefüggő gyökérzóna sincs, ami védené. Ha intenzív eső jön, azonnal megindul az erózió. A mindenütt látható jó nagy kövek meg elég egyértelműen mutatják, hogy miért nem lehet itt olyan egyszerűen gépesíteni a mezőgazdaságot -- túl azon, hogy nincs is rá pénz. 

Egy látkép kisebb domb tetejéről. Szinte mindenhonnan nagyszerű a kilátás, hiszen fák nem nagyon vannak, semmi sem akadályoz a nézelődésben. Az előtér, a mélyebben fekvő völgy, mintegy 2200 méteren van, mögötte, még a hegyek előtt van Mekelle, mintegy 8 kilométerre. A hegyek a város mögött vannak. Szépen látszik az Etióp-magasföld jellegzetessége: egyhangú, száraz platófelszín, jellemzően 2300-2500 méter közötti magasságban. 

A következő képek mind erről a helyről készültek, panoráma-szerűen mutatva a tájat. Direkt nem illesztettem össze, mert így részletesebbek. 

Aki tanult geomorfológiát, megfigyelheti, hogy a távolban a hegyek felszíne nem akármilyen magasságban van: tipikus lepusztulási szintek láthatók, a közeljövőben ezek kutatására szeretnénk fókuszálni.

Ez is a panorámasorozat része, de itt már látszik az alattunk levő falu is. Innen nézve barátságos háztetők, zöld környezetben.

A domb, ahonnan fotóztam, távolabbról. Hát, látszik, hogy miért olyan jó a kilátás róla. Egyébként ennek a teteje is egy jellemző szintfelület része, Mekellétől délre. Szerintem egész fiatal lehet.

Egy tarló. Persze már szalma se nagyon van rajta, hiszen azt is fellegeltették az állatokkal. Ez itt leginkább kecskét és különféle szarvasmarhákat jelent, például zebut.

Csupasz sziklafelszín Mekellétől délre, a falu határában. A sovány talaj mellett ez a másik tipikus felszínborítás.

Amennyire csak lehet, igyekeznek megvédeni a talajt: jól látható a teraszos művelés. A teraszok magassága itt kicsi, fél méter, egy méter, mert kicsi  a lejtés. Igy a víz nem folyik le olyan gyorsan, és nincs is talajerózió. Persze ez is, mint itt szinte minden, kézi munkával készült. 

Egy újabb látkép, a falutól immár távolabbról, észak-kelet felé tekintve.

Micsoda talajerózió! A képen egy pusztuló lejtőnek tűnik, de nem az: ez egy több méter mély eróziós árok pereme.

Kirándulásunk célja egy vízesés megtekintése volt. Pontosabban a vízesés helyének a megtekintése, hiszen ilyenkor itt már régen nincs vízesés: szeptember elejével véget ért a csapadékos idő, a patakok is kiszáradnak eddigre. Mégis látszik a víz hatása, hiszen itt vannak fák és zöld növényzet. A völgy az időszakos kevés csapadékot is begyűjti és ide vezeti.

Elég jól látszik, hogy a hegyoldal már teljesen kopár. Ez persze a kecskéknek és a földművelésnek is köszönhető.  A lejtő vízszintes csíkozottsága nem természetes eredetű: kicsi teraszok ezek. Határozottan az az érzésem, hogy itt évszázadnyi múltra tekint vissza terasz-készítés, mert kézi munkával ennyi teraszt létrehozni nem lehet kevesebb idő alatt.

Ez marad a vízesésből és a felette levő tóból a száraz évszakra. Az a kis víz ott a katlan alján nem több, mint egy tavacska, alig kétméteres átmérővel.

Sivatagosítás a gyakorlatban. Ezek a kecskék éppen legelnek, mindet, amit elérnek. Megálltunk és néztük, ahogy a gyerekek, akik a kecskéket legeltetik, mit sem törődnek a dologgal. A kecskék lerágták a kis fákat, a fiatal hajtásokat és a köveken kívül mindent. Mivel csapadék nincs, a károsodott növényzet sem tud reprodukálódni.

Visszafelé a faluba. Bal oldalon egy kőfal védi a területet az állatoktól, előttünk meg a kopár Tigray. Máshol is ilyen.

Egy utca a faluból, de a többi is ilyen. Kopár kőfalak között futó kőszórásos földutak.  A háttérben a völgy zöldje, mert ott van egy forrás: hihetetlen, hogy mekkora kontrasztot okoz a tájban egyetlen forrás is, ami egy kis patakot táplál. A mindenütt uralkodó sárga és barna helyett is minden zöld.

A falu látképe az egyik utcából fotózva. Hogy egy ilyen falu mennyire kopár tud lenni, azt egyszerűen nem lehet elképzelni, amíg az ember nem látta. Azt, hogy nincs itt semmi, azt jóformán tényleg szó szerint kell venni. Sosem láttam másutt ehhez foghatót: kopár, unalmas és barátságtalan minden. Érdeke módon az emberek viszont nem barátságtalanok. Csak furcsák, de nagyon.

Egy udvar bejárata.

Zöld környezet a patak mentén a völgyben. Meg a kötelezően ránk tapadó helyi gyerekek és suhancok. Voltak vagy 1tízen-tizenöten, levakarhatatlanok és nagyon idegesítőek a folytonos "Ferenji, give me money!" kántálásukkal. Sokan közülük nem cifrázzák ennyire, csak azt hajtogatják, hogy money, money közben röhögnek, mások meg kővel dobálnak, hogy rájuk figyeljünk és adjunk pénzt. Hát, igen... ez az ország nagyjából annyira áll készen a turizmusra, mint mondjuk Magyarország 1950-ben. Ennek ellenére érdekes lehet idejönni, mert érdekes és mert más, mint Európa. Nagyon más.

Aktuális: miközben ezt gépelem, egyszerűen szétesett alattam a forgószék állító mechanizmusa. Szó szerint szétjött és leesett a földre néhány alkatrésze, pedig nem is állítgattam és nem is mozogtam. Ez a tanári szék a teremben, ahol most éppen gépelek. Van időm, mert a mai órára csak én jöttem,  a hallgatók nem. Illetve egy hallgató jött, de neki most nem volt kedve tanulni, így aztán óra sincs.